A pesszimizmus nem keresztény dolog – e szavakkal hívott a pápa az örömre december 21-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén. Legyen olyan az arcunk, mint akiket megváltottak és akiknek megbocsátottak, ne olyan, mintha halotti virrasztáson vennénk részt – tette hozzá.

A pápa homíliájában az öröm fogalma köré szőtte gondolatait, amely a bűnök megbocsátásából és az Úr közelségéből fakad. A napi első olvasmány (Én 2,8–14) és az evangélium (Lk 1,39–45) is arról a nagy örömről szól, amely belülről fakad, nem pedig egy ünnep öröméről. Az egész liturgia ezt az üzenetet közvetíti: légy örömteli!

A Szentatya az öröm három jellemzőjét fogalmazta meg. Először is olyan örömről van szó, amely a megbocsátásból fakad: „Az Úr visszavonta ítéletedet.” A pápa az örvendezésre hívott, és arra, hogy ne éljünk „langyos” életet, mert tudjuk, hogy megbocsátást nyertünk: ez a gyökere keresztény örömünknek. Gondoljunk csak az elítélt örömére, amikor megváltoztatják az ítéletét, vagy a betegekre és bénákra, akik gyógyulást nyernek az evangéliumban. Tudatában kell tehát lenni a megváltásnak, amelyet Jézus hozott el.

Egy filozófus, aki agnosztikusnak vagy ateistának tekintette magát, bírálta a keresztényeket, és így fogalmazott: „Ezek a keresztények azt mondják, hogy van egy Megváltójuk. Akkor hiszem ezt majd el, ha olyan lesz az arcuk, mint azoké, akiket megváltottak, olyan örömteli, mert megváltást nyertek.” Ha olyan az arcod, mint egy halotti virrasztáson részt vevőnek, akkor hogy hinné el bárki is, hogy megváltást nyertél, hogy a bűneidet megbocsátották? – tette fel a kérdést a pápa. – Ez az első pont, a napi liturgia első üzenete: megbocsátást nyertünk mindannyian. Isten a megbocsátás Istene – hangsúlyozta a Szentatya. Arra buzdított, hogy fogadjuk el ezt a megbocsátást, és örömmel haladjunk előre, mert az Úr megbocsátja majd azokat a dolgokat is, amelyeket gyengeségből teszünk.

Örömünk oka másrészt az is, hogy az Úr velünk jár attól a pillanattól kezdve, hogy elhívta Ábrahámot. Közöttünk van a próbatételeinkben, a nehézségeinkben, az örömünkben és mindenben. Ferenc pápa arra buzdított, hogy a nap során forduljunk néhány szóval az Úrhoz, aki mellettünk áll életünkben.

Az öröm harmadik aspektusa az, hogy a csapások idején „ne hagyjuk elernyedni a karunkat”. Ez a fajta pesszimizmus nem keresztény dolog. Abból fakad, hogy valaki nem tudja, hogy megbocsátást nyert, és nem érezte sohasem Isten simogatását. Az evangélium megmutatja az örömet: „Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment.” (Lk 1,39) Az öröm mindig sietségre ösztönöz minket, mert a Szentlélek kegyelme nem ismeri a lassúságot… A Szentlélek mindig siet, mindig arra buzdít minket, hogy haladjunk előre, mint a szél a vitorláson, a hajón… – jegyezte meg a Szentatya.

Tehát lényegében arról az örömről van szó, amely nyomán Erzsébet méhében felujjongott a magzat, amikor Máriával találkozott. Ez az az öröm, amelyről az Egyház beszél. Legyünk örömteli keresztények, tegyünk meg minden erőfeszítést, és mutassuk meg, hogy hisszük: megváltást nyertünk, hogy az Úr megbocsátott nekünk mindent, és ha el is bukunk alkalmanként, Ő megbocsát majd, mert a megbocsátás Istene. Hisszük, hogy az Úr közöttünk van, és sosem hagyja, hogy elernyedjen a karunk. Ez a napi üzenet: „Kelj fel!” Ahogy Jézus mondja a betegeknek: „Kelj fel, kiálts örömödben, örvendezz, és teljes szíveddel ujjongj!” – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír