Április 7-én a házasságtörésen ért nőről szóló evangéliumi szakaszról elmélkedve a Szentatya azt hangsúlyozta, hogy ez mindnyájunkhoz szól, nekünk is tudatosítanunk kell, hogy bűnösök vagyunk, és fel kell hagynunk mások megítélésével. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, a szent negyvennap ötödik vasárnapján a házasságtörő asszony történetét olvassuk a liturgiában (vö. Jn 8,1–11). Ebben két magatartás áll szemben egymással: egyfelől az írástudóké és a farizeusoké, másfelől Jézusé. Az előbbiek elítélni akarják a nőt, mert a törvény védelmezőinek tartják magukat, akik őrködnek a törvény hű megtartásán. Jézus viszont megmenteni akarja, mert ő Isten irgalmasságát személyesíti meg, aki megbocsátva felszabadít és kiengesztelve megújít.

Nézzük, mi is történik: miközben Jézus tanít a templomban, az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért nőt visznek hozzá; középre állítják, és megkérdezik Jézust, hogy meg kell-e kövezni, ahogy azt a mózesi törvény előírja. Az evangélista pontosabban is megfogalmazza: azért tették fel ezt a kérdést, „hogy csapdát állítsanak neki, és legyen mivel vádolniuk” (Jn 8,6). Vélhetően a következőképpen okoskodtak – figyeljétek meg, mennyire gonoszak –: ha nemet mond a megkövezésre, az ok arra, hogy a törvénynek való engedetlenséggel vádolják; ha viszont igent mond, feljelenthetik a római hatóságnál, amely magának tartotta fenn az igazságszolgáltatást, és nem tűrte meg a lincselést. Jézusnak ebben a helyzetben kell válaszolnia.

Jézus beszédpartnerei a legalizmus szűkösségébe vannak bezárva, és Isten Fiát is a maguk, elítélést és kárhoztatást akaró perspektívájába akarják kényszeríteni. Ő viszont nem azért jött a világba, hogy elítéljen és kárhoztasson, hanem hogy megmentsen, és új életet kínáljon az embereknek. Hogyan reagál Jézus, amikor próbára teszik? Mindenekelőtt egy kis csöndet tart, lehajol, és írni kezd a földre, mintegy emlékeztetve arra, hogy Isten az egyetlen törvényhozó és bíró, aki a törvényt a kőtáblára írta. Azután Jézus így szól: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ!” (Jn 8,7). Ily módon Jézus az emberek lelkiismeretét szólítja meg: ők az igazságosság „bajnokainak” gondolják magukat, ő azonban tudatosítja bennük, hogy csak egyszerű bűnös emberek, minek folytán nem tulajdoníthatják maguknak a jogot, hogy bárkinek az életéről vagy haláláról döntsenek. Ekkor egymás után mindenki elkullog, a legidősebbektől kezdve – vagyis akik leginkább tudatában voltak saját nyomorúságaiknak –, lemondanak a nő megkövezéséről. Ez a jelenet annak tudatosítására hív mindnyájunkat, hogy bűnösök vagyunk, és engedjük kiesni markunkból a gyalázkodás, az ítélkezés, a pletyka köveit, amelyeket időnként mások felé akarunk dobni. Amikor megszólunk másokat, köveket dobálunk, és ugyanolyanok vagyunk, mint ezek! 

Végül csak Jézus marad, és a nő, ott, középen: „a nyomorúságos asszony és maga az irgalom”, mondja Szent Ágoston (In Joh 33,5). Jézus az egyedüli, aki bűn nélküli, az egyedüli, aki követ dobhatna rá, de nem dob, mert Isten „nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen” (vö. Ez 33,11). Jézus ezekkel a csodálatos szavakkal bocsátja el a nőt: „Menj, és többé ne vétkezz” (Jn 8,11). Ily módon Jézus új, az irgalmasság által alkotott utat nyit előtte, amely magában foglalja azt az elhatározást is, hogy nem vétkezik többé. Ez a meghívás mindnyájunkhoz szól: amikor Jézus megbocsát nekünk, mindig új utat nyit előttünk. Ebben a nagyböjti időszakban arra kapunk meghívást, hogy bűnösnek ismerjük el magunkat és bocsánatot kérjünk Istentől. A bocsánat pedig kiengesztel bennünket és megadja a békét, segít, hogy lapozni tudjunk életünk történelemkönyvében. Minden valódi megtérés új jövő felé irányul, új élet felé lendít, egy szép, bűntől mentes, nagylelkű élet felé. Ne féljünk bocsánatot kérni Jézustól, mert ő megnyitja ennek az új életnek a kapuját!

Szűz Mária segítsen, hogy tanúságot tudjunk tenni mindenki előtt Istennek erről az irgalmas szeretetéről, ő ugyanis Jézusban megbocsát nekünk, újjáteremti létünket és mindig új lehetőségeket kínál nekünk!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretettel üdvözöllek mindannyitokat, akik itt vagytok, Rómából és a világ sok tájáról érkezett hívek! Ma nagyon sok diák is jelen van!

Üdvözlöm a La Coruñából és Albacetéből jött spanyol diákokat, valamint az ausztriai Telfsből és a franciaországi Colmarból jött diákokat.

Üdvözlöm a bolognai, nicosiai és genovai diákokat, továbbá a torinói és vercelli laszalliánus iskolák tanulóit, akik De La Salle Szent János halálának háromszázadik évfordulójára emlékeznek.

Külön is gondolok a settignanói, scandicci és a saluzzói egyházmegyéből érkezett bérmálkozókra, akiket Cristiano Bodo püspök kísért el. Bátor tanúi legyetek Jézusnak és az evangéliumnak! A bérmálással növekednünk kell a bátorságban. Legyetek mindig bátrak!

Üdvözlöm a milánói „Romana Vittoria” esperesi kerület tizennégy éves fiataljait, valamint a pescarai, nápolyi és terni híveket.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír