Az, aki az emberek munkáját kizsákmányolva gazdagodik meg, olyan, mint a vérszívó, és halálos bűnt követ el – jelentette ki a pápa május 19-én, csütörtökön reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

 

A Szentatya a napi szentleckéhez (Jak 5,1–6) fűzte gondolatait, melyben Jakab apostol erős hangon figyelmezteti a gazdagokat, akik az embereket kihasználva halmozzák föl vagyonukat.

A gazdagság önmagában jó dolog, de viszonylagos, nem pedig abszolút érték. Tévednek, akik az úgynevezett „bőség teológiáját” követik, amely szerint Isten úgy mutatja meg, hogy igaz ember valaki, hogy nagy gazdagságot ad neki – mondta Ferenc pápa. – A probléma abban rejlik, hogy nem szabad a szívünknek a gazdagsághoz ragaszkodnia, mert nem lehet egyszerre Istent és a gazdagságot is szolgálni. Ez olyan béklyót rakhat ránk, amely miatt nem tudjuk szabadon követni Jézust. Ahogy Szent Jakab mondja: „Az a bér pedig, amelyet a földeteket learató munkásoktól visszatartottatok, íme felkiált, és az aratók szava felhatol a Seregek Urának fülébe.”

Amikor úgy szerez vagyont valaki, hogy kihasznál másokat, amikor a gazdagok kizsákmányolják az emberek munkáját, akkor ők, szegények rabszolgává lesznek – folytatta a pápa. – De nézzünk körül itt és most, az egész világon ez történik. „Dolgozni akarok” – mondod, rendben, szerződést kötnek veled. Szeptembertől júniusig. Nyugdíjlehetőség nélkül, egészségbiztosítás nélkül. Júniusban felfüggesztenek, aztán július–augusztusban éhkoppon maradsz. Szeptemberben meg újra megkötik a szerződést. Akik ezt csinálják, igazi vérszívók, az emberek véréből élnek, és dolgozó rabszolgákká teszik őket.

A Szentatya fölidézte, amit egy lány mesélt neki: talált egy munkát napi 11 órában, amiért 650 eurós havi fizetést kapott feketén. Azt mondták neki: „Ha tetszik, elfogadod, ha nem, mehetsz. Sokan várnak a helyedre, ott sorakoznak mögötted az emberek.” Ezek a gazdagok szaporítják vagyonukat, ahogy az apostol mondja: „a leölés napjára hizlaljátok szíveteket”. Ezeknek az embereknek a vére, amit kiszívtak, az Úrhoz kiált, az igazság kiáltása.

Az emberek kizsákmányolása ma valódi rabszolgaság – nyomatékosította a pápa. – Mi azt hisszük, hogy ma már nem léteznek rabszolgák. De igenis vannak. Igaz, hogy már nem Afrikából hozzák őket, hogy aztán eladják Amerikában. A városainkban zajlik ez a rabszolgaság. Ott vannak ezek az üzérek, akik igazságtalanul bánnak a munkavállalókkal.

Tegnap, az audiencián (szerdai általános kihallgatás, a pápa katekézise – a szerk.) a gazdag és a koldus Lázár példabeszédéről elmélkedtünk – emlékeztetett a pápa. – Ott a gazdag a saját világában élt, és nem vette észre, hogy valaki az ajtaja előtt éhezik. Ez azonban még rosszabb: emberek azért éheztetik a dolgozó embereket, hogy keressenek rajtuk. Az emberek véréből élnek, és ez halálos bűn. Sok-sok vezeklésre van szükség, és sok jóvátételre ahhoz, hogy valaki megtérhessen ebből a bűnből.

A Szentatya elmesélt egy történetet: meghalt egy kapzsi ember, és az emberek azon élcelődtek, hogy nem tudták lecsukni a koporsót, a gazdag ugyanis mindenét magával akarta vinni, de nem tudta. A pápa figyelmeztetett: senki nem viheti magával a gazdagságát. Gondoljunk erre a mai drámára: az emberek kizsákmányolására, azoknak a vérére, akiket rabszolgává tesznek, az emberkereskedőkre... és nemcsak azokra, akik prostituáltakkal és gyerekekkel kereskednek, hanem a rabszolgaság, mondjuk úgy, civilizáltabb változatára: „Én eddig fizetlek, szabadság, egészségbiztosítás, minden nélkül feketén… és majd jól meggazdagszom!”

Fohászkodjunk az Úrhoz: értesse meg velünk Jézus egyszerűségét, amellyel a mai evangéliumi szakaszban szól (vö. Mk 9,41–50): fontosabb egy pohár víz Krisztus nevében, mint az a sok gazdagság, amit az emberek kihasználásával halmozunk föl – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír