Hagynunk kell, hogy megszólítson minket a Szentlélek, meg kell tanulnunk, hogy döntéseink előtt meghallgassuk őt. Erre buzdított Ferenc pápa május 29-én, hétfőn reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A Szentlélek mozdítja meg a szívünket, sugall nekünk és ébreszt bennünk érzéseket – ez a gondolat adta a pápa homíliájának vezérfonalát. Ezen a héten, a közelgő pünkösdre készülve az Egyház azt kéri tőlünk, hogy imádkozzunk: a Szentlélek jöjjön el a szívünkbe, plébániai és kisebb közösségeinkbe. A pápa a napi szentleckéből (ApCsel 19,1–8) kiindulva megállapította, hogy beszélhetünk „efezusi pünkösdről”. Az efezusi közösség megkapta ugyanis a hitet, pedig nem is tudott a Szentlélek létezéséről. Jó emberek, hívő emberek voltak, de nem ismerték az Atyának ezt az ajándékát. Amikor aztán Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, és ismeretlen nyelveken kezdtek beszélni.

A Szentlélek megindítja a szívet, ahogy az evangéliumokban is olvassuk: sok embert – mint például Nikodémust, vagy a vérfolyásos asszonyt, a szamaritánust, a bűnös asszonyt – a Szentlélek indított arra, hogy közeledjenek Jézushoz. Ferenc pápa arra szólította a híveket, hogy tegyék föl maguknak a kérdést: milyen helyet foglal el életükben a Szentlélek? „Képes vagyok-e meghallgatni a Szentlelket? Képes vagyok-e sugallatért folyamodni hozzá, mielőtt meghozok egy döntést, kimondok vagy megteszek valamit? Vagy a szívem nyugodt, érzelemmentes, mozdulatlan szív? Vannak olyan szívek, hogy ha lelki EKG-t végeznénk rajtuk, az eredmény lineáris lenne, érzelmek nélküli. Az evangéliumokban is vannak ilyenek, gondoljunk csak a törvénytudókra: hittek Istenben, ismerték az összes parancsolatot, de szívük be volt zárva, mozdulatlan volt, nem hagyták kizökkenteni magukat” – fogalmazott a szentatya.

Ferenc pápa arra buzdított, hogy hagyjuk magunkat kizökkenteni a Szentlélek által, hagyjuk, hogy megszólítson minket, és ne engedjük, hogy hitünk ideológiává váljon. Hagyni kell, hogy nyugtalanítson minket a Szentlélek. Erre mondhatja valaki: De atyám, ez szentimentalizmus? „Nem, lehet, de mégsem az – válaszolta meg a kérdést a pápa. – Ha a helyes úton jársz, akkor nem szentimentalizmus.” Érezni és mérlegelni kell: megkülönböztetni, mit érez a szívem, mert a Szentlélek a megkülönböztetés mestere. Az az ember, akinek nincsenek ilyen mozgások a szívében, aki nem tudja átlátni a történéseket, annak rideg a hite, pusztán ideológia.

Ez volt a törvénytudók drámája is, akik megharagudtak Jézusra. A pápa azt kérte, hogy vizsgáljuk meg, milyen a kapcsolatunk a Szentlélekkel. „Kérem-e, hogy vezessen az utamon, amikor döntéseket kell hoznom az életemben, akár mindennap? Kérem-e, hogy adja meg a kegyelmet, hogy elválasszam a jót a kevésbé jótól? Mert a jót a rossztól általában azonnal meg lehet különböztetni. De ott van az a rejtett rossz, ami a kevésbé jó. Kérem-e ezt a kegyelmet? Ezt a kérdést szeretném ma elültetni a szívetekbe” – fordult a hívekhez a pápa.

Meg kell tehát kérdeznünk, hogy nyugtalan-e a szívünk, amiért a Szentlélek működik benne. Amikor kedvünk támad valamit megtenni, vajon a Szentlélekhez fordulunk-e ihletért, hogy mondjon igent vagy nemet a tervünkre, vagy egyszerűen csak ésszel számítgatunk. A Jelenések könyvében János apostol arra hívja a hét egyházat – vagyis a kor hét egyházmegyéjét, fűzte hozzá a pápa –, hogy hallgassa meg, mit mond nekik a Szentlélek. Kérjük mi is a kegyelmet, hogy meghallgassuk, mint mond a Szentlélek az Egyházunknak, a közösségünknek, a családunknak, külön-külön egyénileg mindegyikünknek. Kérjük a kegyelmet, hogy megtanuljuk a Szentlélek meghallgatásának nyelvét – fohászkodott végül a hétfő reggeli szentmisén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír