Június 3-án este a Szentatya a Róma melletti Ostiában, a Szent Mónika-templom előtti téren mutatott be szentmisét úrnapján, csakúgy, mint Boldog VI. Pál pápa 1968. június 13-án, ötven évvel ezelőtt.

Ferenc pápa homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Az evangélium, melyet hallottuk, az utolsó vacsorát beszéli el, de meglepő módon nagyobb hangsúlyt kap az előkészület, mint maga a vacsora. Többször is visszatér az „előkészít” ige. A tanítványok például megkérdezik: „Mit akarsz, hová menjünk, hogy előkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” (Mk 14,12). Jézus pontos útmutatásokkal küldi el őket előkészíteni, ők pedig találnak „egy nagy termet, berendezve, készen” (Mk 14,15).

Valami hasonló történik a feltámadás után, amikor Jézus harmadszor jelenik meg tanítványainak: miközben halásznak, ő a parton vár, ahol kenyeret és halat készít nekik. Ugyanakkor azt kéri tőlük, hogy hozzanak valamennyit abból a halból, amelyet éppen fogtak, és amelynek kifogására ő maga adott útmutatást (vö. Jn 21,6.9–10). Itt is, Jézus már előre készít, és kéri övéit, hogy működjenek vele együtt. Nem sokkal húsvét előtt Jézus még azt mondta tanítványainak: „Elmegyek előkészíteni nektek egy helyet […], hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Jn 14,2.3). Jézus az, aki előkészít, de Jézus az, aki – még húsvétja előtt – erős utalásokkal és példabeszédekkel azt kéri tőlünk, hogy mi is készülődjünk, legyünk készen (vö. Mt 24,44; Lk 12,40).

Jézus tehát előkészít nekünk, és minket is arra kér, hogy készítsünk elő. Mit készít elő Jézus nekünk? Helyet és ételt. Olyan helyet, amely sokkal méltóbb, mint az evangélium „nagy, berendezett terme”. Szó van itt egy idelenti, nagy és tágas házról, az Egyházról, ahol van hely és kell lennie helynek mindenki számára. De fenntartott nekünk egy helyet odafent is, a paradicsomban, hogy örökre vele és egymással lehessünk. A helyen túl ételt is készít nekünk, kenyeret, mely ő maga: „Vegyétek, ez az én testem” (Mk 14,22). Erre a két ajándékra, a helyre és az ételre van szükségünk, hogy élni tudjunk. Ez a végleges élelem és a végleges szállás. Mindkettőt az Eucharisztiában kapjuk. Élelem és szállás.

Jézus ebben egy lenti helyet készít nekünk, mert az Eucharisztia az Egyház dobogó szíve, az Eucharisztia hozza azt létre és teremti újjá, gyűjti egybe és tölti el erővel. De az Eucharisztia egy fenti helyet is készít nekünk, az örökkévalóságban, mert az Eucharisztia a menny kenyere. Onnan érkezik hozzánk, az egyetlen anyag ezen a földön, mely valóban ismeri az örökkévalóságot. A jövő kenyere, mely már most megízlelteti velünk a végtelen, minden várakozásunkat felülmúló jövőt. Az a kenyér, amely beteljesíti legmélyebb vágyainkat és táplálja legszebb álmainkat. Egyszóval az örök élet záloga: nem csak ígéret, hanem zálog, vagyis előleg, konkrét előleg abból, amit majd kapunk. Az Eucharisztia a paradicsom „előjegyzése”, Jézus, úti eledelünk a soha véget nem érő, boldog élet felé.

A Szentostyában, a helyen túl, Jézus előkészíti nekünk az ételt, a táplálékot. Az életben állandóan szükségünk van arra, hogy táplálkozzunk, de ne csak élelemmel, hanem tervekkel és érzelmekkel, vágyakkal és reményekkel is. Éhezünk arra, hogy szeretve legyünk. De a legkedvesebb gratulációk, a legszebb ajándékok és a legújabb technikai eszközök sem elegendőek, sosem lakatnak jól minket teljesen. Az Eucharisztia egyszerű eledel, mint a kenyér, de az egyetlen, amely jóllakat, mert nincs nagyobb szeretet. Benne valóságosan találkozunk Jézussal, osztozunk életében, érezzük az ő szeretetét; benne megtapasztalhatod, hogy az ő halála és feltámadása érted van. És amikor imádod Jézust az Eucharisztiában, megkapod tőle a Szentlelket, békére lelsz, és öröm tölt el. Kedves testvéreim, ezt az életadó eledelt válasszuk: tegyük első helyre a misét, fedezzük fel ismét a szentségimádást közösségeinkben! Kérjük a kegyelmet, hogy Istenre éhezők legyünk, sosem unva meg annak befogadását, amit ő nekünk készít.

De, ahogy az akkori tanítványoktól, ma tőlünk is azt kéri Jézus, hogy készítsünk elő. Mint a tanítványok, mi is kérdezzük meg tőle: „Uram, mit akarsz, hová menjünk előkészíteni?” Hová: Jézus nem szereti a kizárólagos és kizáró helyeket. Ő olyan helyeket keres, ahová nem ér el a szeretet, amelyeket nem érint meg a remény. Az ilyen kényelmetlen helyekre kíván menni, és azt kéri tőlünk, hogy készítsünk neki elő. Mennyi ember van megfosztva élethez méltó helytől és élethez szükséges élelemtől! Mindnyájan ismerünk egyedülálló, szenvedő, rászoruló embereket: elhagyott tabernákulumok ők! Mi, akik Jézustól élelmet és szállást kapunk, azért vagyunk itt, hogy helyet és ételt készítsünk ezeknek a leggyengébb testvéreinknek. Jézus megtört kenyérré lett értünk; azt kéri tőlünk, hogy másoknak adjuk magunkat, hogy többé már ne magunknak, hanem egymásért éljünk. Ez az eucharisztikus életmód: visszaöntjük a világba a szeretetet, amelyet az Úr testéből merítünk. Az Eucharisztiát azzal ültetjük át az életbe, ha az én-től átlépünk a te-hez.

A tanítványok, mondja az evangélium, elvégezték az előkészítést, miután „beléptek a városba” (Mk 14,16). Az Úr ma is arra hív minket, hogy ne kívül, távol maradva készítsük elő az ő jövetelét, hanem lépjünk be városainkba. Ebbe a városba is, melynek neve – Ostia – éppen a bejáratra, a kapura utal. Uram, melyik kapukat akarod, hogy kinyissuk itt előtted? Melyik bejárati ajtókat kéred, hogy kitárjuk, mely bezárkózásokat akarod, hogy legyőzzük? Jézus azt kívánja, hogy döntsük le a közömbösség és a cinkos hallgatás falait, hogy ássuk ki a túlkapások és erőszakosságok rácsait, hogy megnyissuk az igazságosság, a tisztesség és törvényesség útjait.

E város széles tengerpartja a megnyílásnak és az életbe való behajózásnak a szépségére utal. De ehhez ki kell oldanunk azokat a csomókat, amelyek a félelem és a szorongás kikötőoszlopaihoz kötnek minket. Az Eucharisztia arra hív: engedjük, hadd vigyen magával minket Jézus hulláma, ne maradjunk felesleges terhekkel a parton, arra várva, hogy valami történjen, hanem húzzuk fel a horgonyt, és induljunk el szabadon, bátran, egységben.

Az evangélium azzal fejezi be, hogy a tanítványok, „miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek” (Mk 14,26). A mise végén mi is elindulunk kifelé. Jézussal fogunk járni, aki bejárja e város utcáit. Ő köztetek kíván lakni. Meg akarja látogatni élethelyzeteiteket, be akar lépni otthonaitokba, fel szeretné kínálni felszabadító irgalmasságát, szeretne áldani, vigasztalni. Fájdalmas dolgokon mentetek keresztül; az Úr közel akar lenni hozzátok. Tárjuk ki előtte a kaput, és mondjuk neki:

Jöjj, Uram, látogass meg minket!

Befogadunk szívünkbe, családunkba, városunkba.

Köszönjük, hogy előkészíted nekünk az élet kenyerét,

és helyet készítesz nekünk országodban.

Tégy minket tevékeny előkészítőkké,

akik örömmel hordoznak téged, aki az élet vagy,

hogy testvériséget, igazságosságot és békét

tudjunk vinni utcáinkba! Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír