Szeptember 30-án, a vasárnap déli Mária-imádsághoz kapcsolódóan a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy lépjünk túl a „barát-ellenség”, „mi-ők”, „belül és kívül lévők”, „enyém-tied” kategóriákon, és ne beszűkült vallási szemlélettel éljünk.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (vö. Mk 9,38–43.45.47–48) Jézus és a tanítványok életének egyik nagyon tanulságos eseményét mondja el nekünk. A tanítványok láttak egy embert, aki nem tartozott a Jézus-követők csoportjához, mégis Jézus nevében űzte ki az ördögöket. Ezért meg akarták azt neki tiltani. János a fiatalokra jellemző buzgó lelkesedéssel elmondja a dolgot a Mesternek, mert a támogatását keresi, Jézus azonban nem ért egyet vele, s így válaszol: „Ne tiltsátok meg neki! Aki nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem: aki nincs ellenünk, az velünk van” (Mk 9,39–40).

János és a többi tanítvány elzárkózást tanúsítanak egy olyan eseménnyel szemben, amely nem illik bele sémáikba, ebben az esetben egy a Jézus-követők körén kívüli ember jó cselekedetéről van szó, még ha az jó is. Jézus viszont nagyon szabadnak mutatkozik, teljesen nyitottnak Isten Lelkének szabadsága előtt, akinek működését nem korlátozza határ vagy kerítés. Magatartásával Jézus erre a belső szabadságra akarja tanítani tanítványait és ma minket is.

Érdemes elgondolkodnunk ezen a jeleneten, és egy kis lelkiismeret-vizsgálatot tartani. Jézus tanítványainak magatartása nagyon emberi, nagyon általános, és megtalálhatjuk minden kor keresztény közösségeiben, vélhetően köztünk is. Az ember jóhiszeműen, sőt buzgón akarná védeni egy bizonyos tapasztalatnak, kivált karizmatikus tapasztalatnak az igaziságát azáltal, hogy védelmezi az alapítót vagy a vezetőt a hamis utánzóktól. Mivel ott működik benne a „versengés” keltette félelem attól, hogy valaki új követőket szerezhet – csúnya dolog ez a „versengés” keltette félelem –, nem képes értékelni a jót, amit mások tesznek: nem helyes, mert nem „közülünk való”. Ez szűklátókörű önmagunk körül forgás. Sőt itt találjuk a prozelitizmus [hívők toborzása] gyökerét is. Az Egyház – mondta Benedek pápa – nem toborzással, hanem vonzással növekszik, vagyis mások előtti tanúságtétellel a Szentlélek erejében.

Isten nagyon szabadnak mutatkozik meg abban, ahogyan önmagát közli velünk, ez pedig azt a feladatot rója ránk és arra buzdít, hogy változtassunk magatartásformáinkon és kapcsolatainkon. Ezzel a felhívással fordul ma hozzánk Jézus. Arra hív, hogy ne gondolkodjunk „barát-ellenség”, „mi-ők”, „belül és kívül lévők”, „enyém-tied” kategóriákban, hanem lépjünk túl ezeken, és tárjuk ki szívünket, hogy fel tudjuk ismerni Jézus jelenlétét és Isten működését a szokatlan és váratlan közegekben és a köreinken kívüli emberekben is. Vagyis inkább a mutatott jónak, szépnek és igaznak a valódiságára kell figyelnünk, mint annak a nevére vagy származására, aki azt megvalósítja. És – ahogyan a mai evangélium további része javasolja – ahelyett, hogy ítélkeznénk másokon, vizsgáljuk meg magunkat, és megalkuvás nélkül „vágjuk le” mindazt, ami megbotránkoztathatja a hitben leggyengébb embereket.

Szűz Mária, aki példaképünk abban, hogyan kell tanulékonyan fogadni Isten meglepetéseit, segítsen bennünket felismerni az Úr jelenlétének jeleit közöttünk, felfedezve őt mindenhol, ahol kinyilvánítja magát, a leghihetetlenebb és legszokatlanabb helyzetekben is. Tanítsa meg nekünk, hogy féltékenység és bezárkózás nélkül szeressük közösségünket, mindig nyitottan a Szentlélek működésének széles horizontjára!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Kifejezem közelségemet az indonéziai Celebesz sziget lakosságához, akiket hatalmas szökőár sújtott. Imádkozom az elhunytakért – sajnos sokan vannak –, a sebesültekért, és mindazokért, akik elveszítették otthonukat vagy munkájukat. Az Úr vigasztalja meg őket, és támogassa mindazok erőfeszítését, akik igyekeznek segítséget nyújtani. Imádkozzunk együtt a Celebesz szigeten élő testvéreinkért: Üdvöz légy, Mária…

Ma Marseille-ben boldoggá avatják Jean-Baptiste Fouque egyházmegyés papot, aki egész életében káplán maradt. Jó példa ő a törtetőknek! A 17–18. században élt, számos jótékonysági és szociális intézményt nyitott a fiataloknak, öregeknek, szegényeknek és betegeknek. A szeretet eme apostolának példája és közbenjárása támogasson bennünket azon igyekezetünkben, hogy befogadjuk a leggyengébb és legszerencsétlenebb embereket, és osztozzunk velük.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok! Külön is megemlítem a spanyolországi Calpe híveit, a salzburgi térségből jött polgármestereknek és közigazgatásban dolgozóknak a csoportját, valamint a hallássérült emberek nemzetközi küldöttségét a hallássérültek világnapja alkalmából.

Köszöntöm a Sant’Egidio közösség campaniai tagjait, a fucecchiói Shalom Mozgalom fiataljait, valamint a foggiai és rapallói híveket.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír