Az ökumenikus imahétre eső általános kihallgatáson, január 20-án a keresztényeket összekötő keresztségről elmélkedett a pápa. Hangsúlyozta: még ha mi, keresztények nem vagyunk is teljes egységben, Isten irgalma erősebb megosztottságunknál. Az irgalom befogadása növelni fogja a köztünk lévő egységet.

 

A Szentatya katekézise előtt az ökumenikus imahét igéjét olvasták fel:

„Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, melyet Isten tulajdonába vett, hogy hirdessétek annak nagy tetteit, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket. Akik egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok, s akik számára nem volt irgalom, most irgalomra találtatok” (1Pét 2,9–10).

Ezután mondta el Ferenc pápa katekézisét:

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Meghallgattuk azt a szentírási szakaszt, amely reflexiónkat vezeti a keresztények egységéért tartott idei imahéten. Ezt január 18-tól 25-ig tartjuk, vagyis ezen a héten. Szent Péter első levelének ezt a részletét egy lettországi ökumenikus csoport választotta, melyet az Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács bízott meg.

A rigai evangélikus székesegyház közepén van egy 12. századi keresztelőkút, abból az időből, amikor az evangélium hirdetésével Szent Meinhard egész Lettországot keresztény hitre térítette. Az a kút beszédes jele a Lettország összes keresztényei, katolikusok, lutheránusok és ortodoxok által elismert hit eredetének. Ez az eredet pedig a mi közös keresztségünk. A II. Vatikáni Zsinat kijelenti: „A keresztség létrehozza az egység szentségi kötelékét, mely mindazok között érvényesül, akik általa újjászülettek” (Unitatis redintegratio, 22). Szent Péter első levele az első keresztény nemzedékhez szól, hogy tudatosítsa bennük a keresztségben kapott ajándékot és a vele járó kötelezettségeket. Ezen az imahéten nekünk is az a feladatunk, hogy mindezt felfedezzük, és hogy felülemelkedve megoszlásainkon ezt együtt tegyük.

A keresztségen való közös osztozás mindenekelőtt azt jelenti, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, és rászorulunk arra, hogy Isten megváltson, megmentsen a rossztól. Ezt a negatív aspektust hívja Szent Péter első levele „sötétségnek”, amikor kijelenti: „a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket”. Ez a halál megtapasztalása, melyet Krisztus magáévá tett, és amelyet a keresztségben az szimbolizál, hogy alámerülünk a vízbe, és amelyet a vízből való kiemelkedés követ, a Krisztusban való új életre való feltámadás szimbóluma. Amikor mi, keresztények azt mondjuk, hogy egyetlen keresztségben részesedünk, ezzel azt állítjuk, hogy mi, mindannyian – katolikusok, protestánsok és ortodoxok – osztozunk abban a tapasztalatban, hogy kihívattunk az irgalmat nem ismerő és elidegenítő sötétségből az élő és irgalommal teli Istennel való találkozásra. Sajnos ugyanis mindannyian megtapasztaljuk az önzést, amely megoszlást, magunkba zárkózást szül, és mások megvetését eredményezi. A keresztségtől való újraindulást az jelenti, hogy ismét rátalálunk az irgalmasság forrására, a remény forrására mindenki számára, hiszen senki sincs kizárva Isten irgalmából.

Az, hogy a keresztények részesednek ebben a kegyelemben, elszakíthatatlan köteléket hoz létre köztünk, és így – a keresztség erejében – mindannyian ténylegesen testvéreknek tarthatjuk egymást. Ténylegesen Isten szent népe vagyunk, még ha bűneink miatt nem vagyunk is teljes egységben. Isten irgalma, mely a keresztségben működik, erősebb megoszlásainknál. Amilyen mértékben befogadjuk az irgalmasság kegyelmét, annyira válunk egyre teljesebben Isten népévé, és arra is képessé válunk, hogy hirdessük mindenkinek Isten nagy tetteit, éppen az egységről tett egyszerű és testvéri tanúságtételünkön keresztül. Mi, keresztények mindenkinek hirdethetjük az evangélium erejét, ha közösen törekszünk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire. Ez konkrét tanúságtétel a köztünk, protestáns, ortodox és katolikus keresztények közötti egységről.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír