Március 11-én, vasárnap délben a Szentatya ismét elimádkozta az Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel, zarándokokkal. Beszédében a keresztények örömének okáról, az irgalmas, emberszerető Istenről elmélkedett.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A nagyböjt mai, negyedik vasárnapján, amelyet „laetare”-vasárnapnak neveznek, ami azt jelenti, hogy „örvendezz”, mert az eucharisztia liturgiájának kezdő éneke, mely örömre hív minket, így kezdődik: „Örülj, Jeruzsálem! […] Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!” [Iz 66,10] Ezzel kezdődik a mise. Mi az oka ennek az örömnek? Isten nagy szeretete az emberiség iránt, ahogyan a mai evangéliumban hallhatjuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Jézusnak ezek a szavai, melyeket a Nikodémussal való beszélgetés során mondott, egy olyan témát foglalnak össze, amely a keresztény örömhirdetés középpontjában áll: amikor a helyzet kétségbeejtőnek tűnik is, Isten közbelép, felkínálja az embernek a megmentést és az örömet. Isten ugyanis nem vonul félre, hanem belép az emberiség történelmébe, belép az életünkbe, „elvegyül” benne, hogy kegyelmével vezesse és megmentse.

Meg kell hallanunk ezt az örömhirdetést, el kell hárítanunk annak kísértését, hogy magabiztosnak tartsuk magunkat, hogy azt akarjuk, kevesebb közünk legyen Istenhez, hogy teljes függetlenséget követeljünk tőle és szavától. Amikor bátorságra lelünk ahhoz – márpedig bátorság kell hozzá! –, hogy elismerjük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, rájövünk, hogy olyan emberek vagyunk, akiknek számot kell vetniük törékenységükkel és korlátaikkal. Így megeshet, hogy aggódás és nyugtalanság kerít hatalmába minket a holnap miatt, félelem tölt el minket a betegségtől és a haláltól. Ez megmagyarázza, miért van az, hogy kiutat keresve sokan olyan veszélyes mellékutakra tévednek, mint amilyen a kábítószer, a babonák vagy a romboló mágikus szertartások fogsága. Jó, ha ismerjük korlátainkat, törékenységünket, ismernünk kell őket, de nem azért, hogy kétségbeessünk, hanem hogy felajánljuk az Úrnak; ő pedig segít minket a gyógyulás útján, kézen fog minket, és sosem hagy magunkra minket, soha! Isten velünk van, és ezért „örvendezünk”, ezért „örülünk” ma: „Örülj, Jeruzsálem!”, mondja a kezdő ének, mert Isten velünk van!

Igazi és nagy a reményünk az irgalomban gazdag Atyaistenben, aki nekünk adta Fiát, hogy megmentsen minket, és ez a mi örömünk! Sok szomorúság is van bennünk, de ha igazi keresztények vagyunk, akkor bennünk van a remény, az a kicsiny, növekvő öröm, amely biztonságot ad. Ne csüggedjünk, amikor látjuk korlátainkat, bűneinket, gyengeségeinket: Isten ott van velünk, közel hozzánk, a kereszten függő Jézusban, hogy meggyógyítson minket! Ilyen Isten szeretete! Ránézek a megfeszített Jézusra, és azt mondom magamban: „Isten szeret engem.” Igaz, hogy megvannak ezek a korlátaim, ezek a gyengeségeim, ezek a bűneim, de ő nagyobb a korlátoknál, a gyengeségeknél, a bűnöknél! Ne felejtsétek el: Isten nagyobb a gyengeségeinknél, a hűtlenségeinknél, a bűneinknél! Fogjuk meg az Úr kezét, nézzünk a Megfeszítettre, és haladjunk tovább!

Mária, az irgalmasság anyja ültesse el szívünkbe annak bizonyosságát, hogy Isten szeret minket! Legyen közel hozzánk azokban a pillanatokban, amikor egyedül érezzük magunkat, amikor kísértést érzünk arra, hogy megadjuk magunkat az élet nehézségeinek. Adja át nekünk fiának, Jézusnak az érzelmeit, hogy nagyböjti utunk a megbocsátás, a befogadás és a tevékeny szeretet tapasztalatává váljon.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim, köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm az agropoli, padovai, troinai, foggiai és caltanissettai hívőket, valamint a Serra di Peppéből, a Páduai Szent Antal-plébániáról érkezett fiatalokat!

Köszöntöm a Rómában élő brazil közösséget, a tivoli bérmálkozókat, püspökükkel együtt, az aviglianói fiatalokat és a saronnói gyerekeket.

Szeretném külön is üdvözölni a világ sok részéből érkezett egyetemi hallgatókat, akik részt vesznek az első „Vatican Hackathon”-on [ld. https://vhacks.org], amelyet a Kommunikációs Titkárság szervezett: kedves fiatalok, érdemes Istentől kapott értelmünket az igazság és a rászorulók szolgálatába állítani.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír