Október 8-án Ferenc pápa az evangéliumi gonosz szőlőmunkásokról elmélkedett a déli Angelus elimádkozása előtt. Hangsúlyozta, hogy akárhányszor utasítjuk is el Isten szeretetajánlatát, ő hűséges marad, továbbra is állandóan felkínálja nekünk szövetségét, szeretetét, irgalmát.

A Szentatya beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mostani vasárnap szertartása a szőlőmunkásokról szóló példázatot hallgattatja meg velünk. A szőlősgazda a munkásokra bízza a szőlőt, amelyet ültetett, aztán elutazik (vö. Mt 21,33–43). Így próba elé állítja e szőlőmunkások becsületességét: rájuk bízza a szőlőt, nekik pedig őrizniük és gondozniuk kell azt, utána pedig át kell adniuk a termést a gazdának. Amikor elérkezik a szüret ideje, a gazda elküldi szolgáit, hogy begyűjtsék a termést. A szőlőmunkások kisajátító magatartást tanúsítanak: nem egyszerű megbízottnak, hanem birtokosnak tartják magukat, és elutasítják a termés beszolgáltatását. Bántalmazzák, sőt meg is ölik a szolgákat. A gazda türelmes velük: további szolgákat küld, többet, mint korábban, de az eredmény ugyanaz. Végül – a maga türelmében – úgy dönt, hogy saját fiát küldi el. De azok a szőlőmunkások, a birtoklási vágy rabjai, a fiút is megölik, arra számítva, hogy majd övék lesz az örökség.

Ez az elbeszélés allegorikus formában mutatja be a próféták Izrael történetéről mondott szemrehányásait. Ez a történet hozzánk tartozik: arról a szövetségről szól, amelyet Isten meg akart kötni az emberiséggel, s amelybe minket is meghívott, hogy részt vegyünk benne. Ennek a szövetségi történetnek viszont, mint minden szerelmi történetnek, megvannak a pozitív időszakai, de árulások és elutasítások is jellemzik. Hogy megértesse velünk, miként válaszol az Atya az ő szeretetének és szövetségkötési ajánlatának elutasítására, az evangéliumnak ez a szakasza egy kérdést ad a szőlősgazda ajkára: „Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” (Mt 21,40). Ez a kérdés azt hangsúlyozza, hogy Istennek az emberek gonosz magatartása miatti csalódása nem az utolsó szó! Ebben áll a kereszténység nagy újdonsága: egy olyan Isten, aki, bár hibáink és bűneink miatt csalódott, mégis megtartja szavát, nem áll meg, és főképp nem áll bosszút!

Testvéreim, Isten nem áll bosszút! Isten szeret, nem áll bosszút, vár ránk, hogy megbocsásson nekünk, hogy magához öleljen minket! A „sarokköveken” keresztül – és Krisztus az első kő, akit az építők félredobtak –, a gyengeség és a bűn helyzetein keresztül Isten továbbra is keringeti szőlőjének „új borát”, vagyis az irgalmasságot; az Úr szőlőjének ez az új bora: az irgalmasság. Csak egy akadály van, amelybe Isten makacs és gyengéd akarata ütközhet: a szemtelenségünk és az önhittségünk, mely olykor erőszakba is torkollik! E magatartásformákkal szemben, és ahol nem teremnek gyümölcsök, Isten szava megőrzi egész feddő és figyelmeztető erejét: „Isten országa elvétetik tőletek, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét (Mt 21,43).

Annak sürgőssége, hogy jó gyümölcsökkel válaszoljunk az Úr hívására, aki azt szeretné, ha az ő szőlőjévé válnánk, segít megértenünk mi új és eredeti van a keresztény hitben. Az nem annyira parancsok és erkölcsi szabályok összessége, hanem mindenekelőtt szeretetajánlat, amelyet Isten Jézus Krisztuson keresztül tett és tesz ma is az emberiségnek.

Meghívás, hogy lépjünk be ebbe a szerelmi történetbe, s váljunk életteli, nyitott, gyümölcsökben és reményben gazdag szőlővé mindenki számára. Egy zárt szőlőültetvény vaddá válhat, mely vadszőlőt terem. Arra kaptunk meghívást, hogy lépjünk ki a szőlőből, hogy azon testvéreink szolgálatára álljunk, akik nincsenek velünk, hogy felrázzuk és bátorítsuk egymást, hogy emlékezzünk: az Úr szőlőjének kell lennünk minden környezetben, a legtávolabbi és legkedvezőtlenebb környezetben is.

Kedves testvéreim! Kérjük a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását, hogy segítsen mindenhol, különösen a társadalom perifériáin olyan szőlőnek lennünk, amelyet az Úr mindenki javára ültetett, és amely elviszi az Úr irgalmasságának új borát mindenkinek.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Milánóban boldoggá avatták Arsenio da Trigolo atyát (akit szerzetesrendbe lépése előtt Giuseppe Migliavaccának hívtak): kapucinus pap volt, a Vigasztaló Boldogságos Szűz Mária nővéreinek alapítója. Dicsérjük az Urat eme alázatos tanítványáért, aki a viszontagságok és a nem kevés megpróbáltatások között sem veszítette el soha a reményt.

Szeretettel köszöntelek mindannyitokat, zarándokok, és köszöntöm főleg a családokat, az egyházközségi csoportokat, amelyek Olaszországból és a világ sok részéből érkeztek. Külön is köszöntöm az Ausztráliából, Franciaországból és Szlovákiából jött híveket, de a lengyelországi híveket is, akik lélekben csatlakoznak honfitársaikhoz, akik ma ünneplik a „pápa napját”.

Szeretettel köszöntelek titeket, a Città della Pievében található Fatimai Szűzanya-kegyhely csoportját, amelyet Gualtiero Bassetti bíboros kísért el: kedves testvéreim, bátorítalak titeket, hogy örömmel folytassátok hívő utatokat a mi mennyei édesanyánk gondviselő és szelíd tekintete alatt: ő a mi menedékünk és reményünk! Haladjatok tovább!

Köszöntöm Grumo Appula-i híveket, Gioiosa Ionica-i cserkészeket, a Trentó mellől érkezett sirori plébániai kórust, valamint a Szardínia szigetéről, San Teodoróból jött bérmálkozókat.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír