Május 6-án délben a Szentatya elimádkozta a húsvéti időszak szokásos Mária-imádságát, a Regina Coelit a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel. A napi evangéliumról elmélkedve hangsúlyozta, hogy szeretetünk csak akkor valóságos, ha tetteinkben is megmutatkozik, és hogy Jézus szívével kell szeretnünk.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ebben a húsvéti időszakban Isten szava továbbra is olyan életstílusokat tár szemünk elé, amelyek annak feltételei, hogy a feltámadt Jézus közösségének mondhassuk magunkat. Ezek között a mai evangélium Jézusnak a „Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9) utasítását ismerteti. Megmaradni Jézus szeretetében! Isten szeretetének áramlásában kell laknunk, le kell táboroznunk benne, ha nem akarjuk, hogy szeretetünk útközben elveszítse lángolását és merészségét. Nekünk is – Jézushoz hasonlóan és őbenne – hálásan be kell fogadnunk az Atyából áradó szeretetet, meg kell maradnunk ebben a szeretetben, és vigyáznunk kell, nehogy önzésünk vagy bűnünk elszakítson tőle. Erőfeszítést kívánó, de nem lehetetlen program.

Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, hogy a Krisztus iránti szeretet nem egy felszínes érzelem, nem, hanem a szív alapvető magatartása, mely abban mutatkozik meg, hogy úgy élünk, ahogyan ő akarja. Jézus ugyanis kijelenti: „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében” (Jn 15,10). A szeretet a mindennapi életben, a viselkedésmódunkban, a tetteinkben valósul meg, ellenkező esetben csak valami képzelt dolog. Beszélhetünk róla, de az nem más, mint szavak, szavak, szavak: ez nem szeretet. A szeretet konkrét, a mindennapokba ágyazva. Jézus azt kéri, hogy tartsuk meg parancsait, melyeket ebben a parancsban lehet összefoglalni: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12).

Hogyan tudnánk elérni, hogy mások is megérezzék ezt a szeretetet, amelyet a feltámadt Úr ajándékoz nekünk? Jézus többször is rámutatott arra, ki az, akit szeretnünk kell, nem szavakkal, hanem tettekkel. Az, akivel utamon találkozom, és aki arcával és élettörténetével kérdőre von engem; az, aki puszta jelenlétével arra késztet, hogy kilépjek érdekeim és biztonságos életem keretei közül; az, aki készségemre szomjazik, arra, hogy meghallgassam őt és az úton egy darabon együtt haladjunk. Szolgálatkészségről van szó minden fivérem és nővérem felé, bárki legyen is és bármilyen helyzetben legyen is, azokkal kezdve, akik a közelemben vannak: a családomban, a közösségemben, a munkahelyemen, az iskolában… Ily módon, ha egységben maradok Jézussal, az ő szeretete el tudja érni a másikat, magához tudja őt vonzani és barátságába tudja őt fogadni.

Ezt a mások iránti szeretetet azonban nem szabad kiváltságos alkalmakra tartogatnunk, hanem állandó magatartásunknak kell lennie. Ezért feladatunk például az, hogy értékes kincsként és szeretettel őrizzük az öregeket, még ha anyagi nehézségeket és kellemetlenséget jelentenek is, de vigyáznunk kell rájuk. Ezért kell a betegeknek, életük utolsó stádiumában is megadnunk az összes lehetséges ellátást. Ezért kell a születendő gyermekeket mindig elfogadni; ez az oka végeredményben annak, hogy az életet mindig védelmeznünk és szeretnünk kell a fogantatástól a természetes elhalálozásig. Ez szeretet.

Isten Jézus Krisztusban szeret minket, aki azt kéri tőlünk, hogy szeressük egymást, ahogyan ő szeret minket. De ezt nem tudjuk megtenni, ha nem az ő szíve dobog bennünk. Az eucharisztiának, amelyen minden vasárnap részt veszünk, az a célja, hogy kialakítsa bennünk Krisztus szívét, hogy egész életünket az ő jóságos magtartása irányítsa. Szűz Mária segítsen, hogy megmaradjunk Jézus szeretetében, és növekedjünk a mindenki, különösképpen a leggyengébbek iránti szeretetben, hogy teljesen betöltsük keresztény hivatásunkat!

A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim, tegnap, Aachenben (Németországban) boldoggá avatták Clara Feyt, a Szegény Kisded Jézus Nővéreinek alapítónőjét, aki a 19. század második felében élt. Adjunk hálát Istennek az evangélium eme buzgó tanúságtevőjéért, a szükséget szenvedő ifjúság áldozatos nevelőjéért!

Hívlak titeket, hogy imádkozzunk a Közép-afrikai Köztársaság lakosságáért. Abban az örömben lehetett részem, hogy meglátogathattam ezt az országot, és a szívemben is hordozom. Az elmúlt napokban súlyos erőszakos cselekmények történtek ott, számos halottal és sebesülttel, akik között egy pap is van. Szűz Mária közbenjárására az Úr segítsen mindenkit, hogy nemet mondjon az erőszakra és a bosszúra, és hogy együtt a békét építsék.

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm az Oviedóból (Spanyolországból) jött híveket, a szlovákiai Verbóból jött diákokat és a bernai ministránsokat. Ugyanígy, külön köszöntöm az új svájci gárdistákat, családtagjaikat és barátaikat ennek a történelmi és nagyérdemű testületnek az ünnepén. Tapsoljuk meg őket!

Köszöntöm a Métér Társulat képviselőt, akiket bátorítok, hogy folytassák az erőszakot szenvedett gyermekek megsegítését, továbbá köszöntöm a piacenzai és a borgoriccói híveket és a Castelfranco Emilia-i tornász sportolókat.

Hallottam néhány éneket a neokatekumenálisoktól is… Ott vannak! Köszönjük! Köszönöm evangelizáló munkátokat! Mindenhol ott vagytok, köszönöm!

Köszöntöm a latinai börtön minden fogvatartottját is, akik lélekben most együtt vannak velünk.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír