Február 11-én, a betegek világnapján délben a Szentatya a napi evangéliumról, egy leprás beteg meggyógyításáról elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy nekünk is meg kell látnunk tisztátalanságainkat, és kérnünk kell Jézustól a gyógyulást.

Az Úrangyala elimádkozása után pedig ő maga is jelentkezett a 2019-es ifjúsági világtalálkozóra, és megemlékezett több jelentős eseményről.

Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ezeken a vasárnapokon a Márk elbeszélése szerinti evangélium azt a Jézust mutatja be nekünk, aki mindenféle beteget meggyógyít. Ebbe az összefüggésbe jól illeszkedik a betegek világnapja, amely éppen mára, február 11-re, a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária emléknapjára esik. Ezért szívünk szemét a massabielle-i barlangra szegezve szemléljük Jézust, a test és lélek igazi orvosát, akit az Atyaisten azért küldött a világba, hogy meggyógyítsa az emberiséget, amely a bűnnek és a bűn következményeinek jegyét viseli magán.

A mai evangéliumi szakasz (vö. Mk 1,40–45) egy leprás beteg meggyógyítását mutatja be. A lepra betegségét az Ószövetség korában súlyos tisztátalanságnak tartották, ami azzal járt, hogy a leprást elkülönítették a közösségtől: egyedül élt. Helyzete valóban tele volt gyötrelemmel, mert kora mentalitása azt éreztette vele, hogy tisztátalan Isten és az emberek előtt. Isten előtt is! Ezért az evangéliumban szereplő leprás ezekkel a szavakkal kérleli Jézust: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” (Mk 1,40).

Amikor hallja ezt, Jézusnak megesik rajta a szíve (vö. Mk 1,41). Nagyon fontos, hogy felfigyeljünk Jézusnak erre a belső reagálására, ahogyan azt az irgalmasság szentéve folyamán tettük. Nem értjük meg Krisztus tevékenységét, nem értjük meg magát Krisztust, ha nem lépünk be az ő együttérzéssel és irgalommal teli szívébe. Ez az, ami arra indítja, hogy kinyújtsa kezét a felé a leprás beteg felé, hogy megérintse, és azt mondja neki: „Akarom! Tisztulj meg!” A legmegrendítőbb az, hogy Jézus megérinti a leprást, az ugyanis szigorúan tilos volt a mózesi törvény szerint. Egy leprás megérintése azt jelentette, hogy az illető belül, lelkében is fertőzött lett, vagyis tisztátalanná vált. Ebben az esetben azonban nem a leprás gyakorol hatást Jézusra a fertőzés átadásával, hanem Jézus a leprásra azáltal, hogy tisztulást ad neki. Ennél a gyógyításnál nemcsak Jézus együttérző szeretetét és irgalmasságát csodáljuk meg, hanem a bátorságát is: ő nem törődik sem a fertőzéssel, sem az előírásokkal, hanem egyedül az az akarat vezeti, hogy megszabadítsa az embert az őt sújtó átoktól.

Testvéreim, egyetlen betegség sem okoz tisztátalanságot: a betegség nyilvánvalóan kihat az egész személyre, de semmiképpen sem kezdi ki vagy akadályozza az ő Istennel való kapcsolatát. Sőt a beteg ember szorosabb egységbe kerülhet Istennel. A bűn azonban igen, az tisztátalanná tesz minket! Az önzés, a gőg, a belépés a korrupció világába – ezek a szív betegségei, amelyektől meg kell tisztulnunk, és a lepráshoz hasonlóan Jézushoz kell fordulnunk: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!”

Most tartsunk egy kis csendet, és mindannyian – ti is, én is – gondoljunk a szívünkre, nézzünk magunkba, és lássuk meg tisztátalanságainkat, lássuk meg bűneinket! Mindannyian csendben, szívünk hangjával mondjuk Jézusnak: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Mindannyian mondjuk ki ezt magunkban: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!”

Valahányszor töredelmes szívvel a kiengesztelődés szentségéhez járulunk, az Úr nekünk is megismétli: „Akarom! Tisztulj meg!”. Mekkora öröm van ebben! Így a bűn leprája eltűnik, ismét örvendezve tudjuk megélni gyermeki kapcsolatunkat Istennel, és teljes visszabocsátást kapunk a közösségbe.

Szűz Máriának, a mi szeplőtelen édesanyánknak közbenjárására kérjük az Urat, aki egészséget hozott a betegeknek, hogy az ő végtelen irgalmával gyógyítsa be a mi belső sebeinket is, hogy ily módon visszaadja nekünk a reményt és a szív békéjét!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ma kezdődik a jelentkezés az ifjúsági világtalálkozóra, amely Panamavárosban lesz 2019 januárjában. Két fiatal jelenlétében most én is jelentkezem az interneten keresztül [a pápa klikkel egy tableten]. Kész is, jelentkeztem zarándoknak az ifjúsági világtalálkozóra. Készülnünk kell rá! Arra hívom a világon élő összes fiatalt, hogy hittel és lelkesedéssel élje meg ezt a kegyelmi és testvéri eseményt, akár úgy, hogy elutazik Panamavárosba, akár úgy, hogy saját közösségében vesz részt rajta.

Február 15-én a Távol-Keleten és a világ több részén férfiak és nők milliói ünneplik majd a holdújévet. Szívélyes üdvözletemet küldöm az ünneplők családjainak, és kívánom, hogy egyre jobban meg tudják élni a szolidaritást, a testvériséget és a jó szándékot, s ezáltal hozzájáruljanak egy olyan társadalom megteremtéséhez, amelyben mindenkit elfogadnak, oltalmaznak, segítik mindenkinek az előrehaladását és beilleszkedését. Arra hívlak titeket, hogy imádkozzatok a béke ajándékáért, amely együttérzéssel, előrelátással és bátorsággal elérendő nagy érték. [Imával] kísérek és megáldok mindenkit!

Köszöntöm a családokat, az egyházközségeket, a társulatokat, továbbá mindazokat, akik eljöttek Olaszországból és a világ sok részéből. Külön is köszöntöm a (spanyolországi) Murciából érkezett zarándokokat és a (portugáliai) Guimarãesből jött gyermekeket.

Köszöntöm a Rómában élő kongói közösséget, és csatlakozom a Kongói Demokratikus Köztársaság békéjéért mondott imájához. Emlékeztetek arra, hogy ez a szándék különösen is jelen lesz azon az ima- és böjti napon, amelyet február 23-ra hirdettem meg.

Ma sok olasz egyházközség tagjai is itt vannak, sok olyan fiatal is, akik nemrég bérmálkoztak, és most a hitvallással és a katekizmussal foglalkoznak. Nem nevezhetek meg minden csoportot, de mindnyájatoknak köszönetet mondok, amiért eljöttetek, és bátorítalak titeket, hogy örömmel és nagylelkűen haladjatok tovább, és tegyetek tanúságot mindenhol az Úr jóságáról és irgalmáról.

Most külön is gondolok a betegekre, akik a világ minden részén az egészség hiányán kívül gyakran a magánytól és a kirekesztettségtől is szenvednek. A Szent Szűz, a Salus infirmorum segítse mindnyájukat, hogy megerősödjenek testben és lélekben annak köszönhetően, hogy megfelelő egészségügyi ellátást kapnak, és olyan testvéri szeretet tapasztalnak meg, amely konkrét és szolidáris odafigyeléssé tud válni.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó:

Magyar Kurír