A január 17-i úrangyala imádság előtt a szentatya a kánai menyegző csodajele kapcsán annak végiggondolására kérte a híveket, kicsoda Jézus számukra, evangéliumi-e a Jézus-képük. Az Angelus után külön köszöntötte a jelenlévő migránsokat és menekülteket. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

 

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma azt a csodás eseményt mutatja be, amely egy galileai faluban, Kánában történt egy lakodalmon, amelyen Mária, Jézus és az ő tanítványai is részt vettek (vö. Jn 2,1–11). Az anya szól a fiának, hogy fogytán a bor, Jézus pedig, bár azt válaszolja, hogy még nem jött el az ő órája, enged anyja unszolásának, és az ünnep legjobb borát adja a házaspárnak. Az evangélista kiemeli, hogy „ez volt a Jézus által végbevitt csodajelek kezdete; megmutatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne” (Jn 2,11).

A csodák tehát rendkívüli jelek, amelyek az örömhír hirdetését kísérik, és az a céljuk, hogy felébresszék és megerősítsék a Jézusba vetett hitet. A Kánában végbevitt csodában azt láthatjuk, hogy Jézus jó szándékkal fordul a házaspárhoz, Istennek a házasságra adott áldását fedezhetjük fel benne. Vagyis a férfi és nő egymás iránti szeretete helyes út az evangélium megélésére, vagyis arra, hogy örömmel haladjanak az életszentség útján.

A kánai csoda azonban nemcsak a házasokra vonatkozik. Minden ember meghívást kapott arra, hogy találkozzon az Úrral életében. A keresztény hit ajándék, amelyet a keresztséggel kapunk, és amely lehetővé teszi, hogy találkozzunk Istennel. A hit örömteli és fájdalmas, fényes és sötét időszakokon megy keresztül, mint minden szeretettapasztalat. A kánai menyegzőről szóló elbeszélés annak felfedezésére hív minket, hogy Jézus nem egy bíró, aki alig várja, hogy elítélhesse bűneinket, és nem is parancsnok, aki elvárja, hogy vakon kövessük rendelkezéseit, hanem az emberiség megváltójának mutatkozik, testvérnek, bátyunknak, az Atya Fiának: ő az, aki választ ad az örömre irányuló, mindannyiunk szívében jelen lévő várakozásokra és ígéretekre.

Feltehetjük magunknak a kérdést: tényleg így ismerem én az Urat? Közel érzem magamhoz, az életemhez? Válaszolok-e neki annak a jegyesi szeretetnek a hullámhosszán, amelyet ő nap mint nap tanúsít irántam és minden ember iránt? Észre kell vennünk, hogy Jézus keres minket, és arra hív, hogy készítsünk helyet neki szívünkben! Vele járjuk a hit útját, és ezen az úton nem vagyunk magunkra hagyva, hiszen ajándékba kaptuk Krisztus vérét. A nagy kőkorsók, melyeket Jézus megtöltet vízzel, hogy azt borrá változtassa (Jn 2,7), a régiből az új szövetségbe való átmenet jele: a rituális tisztálkodásra használt víz helyett Jézus vérét kaptuk, mely a szentmisén szentségi módon, Jézus kínszenvedésekor a kereszten pedig véresen ontatik ki. A húsvéti misztériumból fakadó szentségek belénk öntik a természetfeletti erőt, és megízleltetik velünk Isten végtelen irgalmasságát.

Szűz Mária, az Úr szavain és tettein való elmélkedés példaképe, segítsen minket felfedezni az eucharisztia és a többi szentség szépségét és gazdagságát, hiszen a szentségek jelenvalóvá teszik Isten hűséges szeretetét irántunk. Ily módon mind jobban beleszeretünk az Úr Jézusba, jegyesünkbe, örömteli hitünk égő lámpásával megyünk elébe, és így tanúivá válunk a világban.

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Ma van az elvándorlók és menekültek világnapja, melyet az irgalmasság szentévében az elvándorlók jubileumaként is ünneplünk. Ezért most öröm tölt el, hogy nagy szeretettel köszönthetem a jelenlévő etnikai csoportokat, mindnyájatokat, akik Olaszország különböző térségeiből, de főképp Lazióból érkeztetek. Kedves migránsok és menekültek, mindnyájatoknak megvan a maga élettörténete, kultúrája, nagy értékei, de sajnos nem ritka, hogy megtapasztaltátok a nyomort, az elnyomást és a félelmet is. Az, hogy most itt vagytok a téren, az Istenben való reménység jele. Ne engedjétek, hogy elrabolják tőletek a reményt és az életörömet, melyek az isteni irgalom megtapasztalásáról fakadnak, azoknak az emberek is köszönhetően, akik befogadnak és segítenek titeket.

A szent kapun való áthaladás és a hamarosan kezdődő szentmisétek töltse el szíveteket békével! Szeretnék köszönetet mondani – és ti is csatlakozzatok hozzám – az Opera nevű börtön fogvatartottjainak az általuk készített ostyákért, amelyeket ezen a szentmisén használni fogtok. Köszöntsük őket innen egy nagy tapssal, közösen!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön köszöntöm a szarajevói Napredak kulturális társaságot, a badajozi és a Palma de Mallorca-i spanyol diákokat, valamint a Bologna mellőli Osteria Grandéból érkezett fiatalokat.

Most arra kérlek titeket, imádkozzunk Istenhez azoknak a terrorcselekményeknek az áldozataiért, amelyek ezekben a napokban Indonéziában és Burkina Fasóban történtek. Az Úr fogadja be őket otthonába, és támogassa a nemzetközi közösségnek a béke építése érdekében tett erőfeszítéseit. Forduljunk Szűz Máriához: Üdvöz légy, Mária…

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat és finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása

Magyar Kurír