A Szentatya február 3-án délben a vasárnapi evangéliumról elmélkedett, felemelte szavát a Jemenben zajló humanitárius válság miatt, köszöntötte az Actio Catholica tagjait, utalt mostani útjára az Egyesült Arab Emírségekbe, és további aktuális kérdéseket is érintett.

Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Múlt vasárnap a liturgia a názáreti zsinagógában zajló jelenetet állította szemünk elé, amikor Jézus Izajás prófétától olvas fel egy szövegrészt, a végén pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy azok a szavak beteljesednek „ma” őbenne. Jézus úgy mutatkozik meg, mint akire leszállt az Úr Lelke, a Szentlélek, aki felszentelte őt, és elküldte, hogy teljesítse az emberiség üdvözítésére irányuló küldetést. A mai evangélium (vö. Lk 4,21–30) annak az elbeszélésnek a folytatása, és Jézus földijeinek csodálkozását mutatja be azon, hogy a város egyik lakosa, „József fia” (Lk 4,22) azzal az igénnyel lép fel, hogy ő a Messiás, az Atya küldötte.

Jézus – felhasználva azon képességét, hogy belelát az elmékbe és a szívekbe – rögtön megérti, mit gondolnak földijei. Ők úgy gondolják, hogy mivel ő egy közülük, bizonyítania kellene ezt a furcsa „igényét” azzal, hogy csodát tesz ott, Názáretben, ahogyan a szomszédos városokban tette (vö. Lk 4,23). Jézus azonban nem akarja és nem tudja elfogadni ezt a logikát, mert nem felel meg Isten tervének: Isten hitet akar, ők csodákat, csodajeleket; Isten mindenkit üdvözíteni akar, ők viszont saját érdeküket szolgáló Messiást akarnak. Jézus, hogy elmagyarázza Isten logikáját, előveszi két régi próféta példáját: Illésről és Elizeusról van szó, akiket Isten arra küldött, hogy meggyógyítsanak és megmentsenek nem zsidó, hanem más népekhez tartozó embereket, és ez a két próféta hisz Isten szavának.

Hallva ezt a felhívást arra, hogy nyissák meg szívüket az üdvösség ingyenességére és egyetemességére, Názáret lakosai fellázadnak, sőt, agresszív magatartást vesznek fel, ami odáig fajul, hogy „felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették a hegyre […], hogy letaszítsák” (Lk 4,29). Az első pillanat csodálkozása agresszióvá és lázadássá változik.

Ez az evangélium azt mutatja nekünk, hogy Jézus nyilvános működése elutasítással és halálos fenyegetéssel kezdődik, paradox módon épp földijei részéről. Jézus az Atya által rábízott küldetés teljesítése során jól tudja, hogy fáradtsággal, elutasítással, üldöztetéssel és vereséggel kell szembenéznie. Ezt az árat kell a hiteles próféciának fizetnie, tegnap csakúgy, mint ma. A kemény visszautasítás azonban nem bizonytalanítja el Jézust, prófétai tevékenységének útját és termékenységét sem gátolja meg. Ő megy tovább a maga útján (vö. Lk 4,30), bízva az Atya szeretetében.

A világ ma is rászorul arra, hogy az Úr tanítványaiban prófétákat lásson, vagyis bátor embereket, akik kitartóan igyekeznek megfelelni keresztény hivatásuknak. Olyan embereket, akik követik a Szentlélek „indítását”, aki arra küldi őket, hogy reményt és üdvösséget hirdessenek a szegényeknek és a kirekesztetteknek; olyan embereket, akik a hit és nem a csodavárás logikáját követik; olyan embereket, akik mindenkit szolgálnak, kivételezés és háttérbeszorítás nélkül. Röviden olyan embereket, akik megnyílnak, hogy befogadják az Atya akaratát, és igyekeznek hűségesen tanúságot tenni róla a többiek előtt.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy növekedni tudjunk abban az Isten országa iránti apostoli buzgóságban, amely Jézus küldetését eltöltötte.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Nagy aggodalommal követem a Jemenben zajló humanitárius válságot. A lakosságot kimeríti a hosszú ideje tartó konfliktus, nagyon sok gyermek szenved éhségtől, de nem tud az élelmiszer-lerakatokhoz jutni. Testvéreim, ezeknek a gyermekeknek és szüleiknek a kiáltása Isten színe elé száll. Felhívást teszek közé az érintett feleknek és a nemzetközi közösségnek, hogy sürgősen segítsék elő az elért egyezmények betartását, biztosítsák az étel elosztását és dolgozzanak a lakosság javának érdekében. Mindenkit kérek, hogy imádkozzon jemeni testvéreinkért. „Üdvöz légy, Mária…” Buzgón imádkozzunk, mert olyan gyermekekről van szó, akik éhesek, szomjasak, nincsenek gyógyszereik és a halál fenyegeti őket. Vigyük haza magunkkal ezt a gondolatot!

Olaszországban ma tartjuk az életvédő napot, melynek témája: „Van élet, van jövő.” Csatlakozom a püspökök üzenetéhez, és kifejezem bátorításomat az egyházi közösségeknek, amelyek sokféleképpen mozdítják elő és támogatják az életet. Egyre nagyobb szükség mutatkozik konkrét elköteleződésre a születések elősegítése mellett, mely bevonja az intézményeket, a kulturális és társadalmi élet szereplőit, és elismeri a családot mint a társadalom életet adó anyaölét.

Február 5-én emberek milliói ünneplik a holdújévet a Távol-Keleten és a világ sok részén. Szeretném szívből üdvözölni őket, és kívánom nekik, hogy családjuk körében gyakorolják azokat az erényeket, amelyek segítenek békében élni önmagukkal, másokkal és a teremtett világgal. Arra hívom őket, hogy imádkozzanak a béke ajándékáért, amelyet úgy kell befogadni és ápolni, hogy mindenki hozzáteszi a magáét.

Üdvözöllek mindannyitokat, rómaiak és zarándokok. Külön is üdvözlöm a Horvátországból és a Lengyelországból jött híveket; a leccei, potenzai, cerignolai, San Benedetto del Tronto-i és castelliri híveket. Üdvözlöm az Isteni Mester Jámbor Tanítvány Nővéreit és a Pordenone melletti Claut egyházközség kórusát.

Nagy szeretettel köszöntöm a római egyházmegye Actio Chatolicajához tartozó gyermekeket. Kedves gyermekek, öröm tölt el, hogy fogadhatlak benneteket, a vikárius bíborossal, a segítő papokkal, szüleitekkel és nevelőitekkel együtt a „Béke karavánjának” végén. Ezzel a kezdeményezéssel nyitjátok meg a római Actio Catholica megalapításának 150. évfordulója és az Actio Catholica gyermekrészlege (ACR) megalapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek sorát. Kívánom nektek, hogy a béke és a testvériség vidám tanúságtevői legyetek. Most hallgassuk meg együtt azt az üzenetet, amelyet mellettem álló barátaitok felolvasnak nekünk.

[A fiatalok felolvassák az üzenetet:]

Kedves Ferenc pápa!

Mi, az Actio Catholica gyermekrészlegének (ACR) tagjai, idén is eljöttünk hozzád, barátainkkal, nevelőinkkel és papjainkkal, hogy hangosan és világosan elmondjuk mindenkinek, hogy békét akarunk! Ha nem lehetett volna jól érteni: békét akarunk!!!

Hogy pontosabbak legyünk: felfedeztük, hogy a béke igazán jó, sőt ízletes dolog! Ízt ad kapcsolatainknak, és jót tesz a szívünknek, mely egészségesebbé és igazabbá válik.

Már csak azért is, mert az Actio Catholica gyermekrészlegének idei környezete a konyha. Ebből világos, miért adtuk ennek a napnak „A béke íze” nevet.

A béke kicsit olyan, mint a só: ha nincs, minden elveszíti ízét, és kicsi is elég belőle, hogy ízletessé tegyünk egy ételt. Így ma azt mondhatjuk, hogy bár lehetnek nehéz helyzetek közöttünk és a világban, nem szabad csüggedni vagy másfelé fordulni! Béketeremtő programokat kell megvalósítani, amelyek vélhetőleg nem oldják meg az összes problémát, de biztosan több ízt adnak ennek a világnak!

Mi is meg akarjuk tenni, ami rajtunk áll: így azzal a pénzzel, amelyet összegyűjtöttünk a „Van egy mosolyunk egy komoly dologhoz” projektet támogatjuk, amely a világ szegény térségeit segíti, hogy biztosítva legyen a kenyér értéke, a kenyeret előállítók jogai, hogy mindenki igazságos bért kapjon elvégzett munkájáért és emberhez méltó életet élhessen.

Kedves pápa, azért is vagyunk itt, hogy két fontos évfordulót ünnepeljünk veled: az első: a római Actio Catholica idén tölti be 150. évét a mi szép városunkban. Kérjük tőled, püspökünktől: imádkozz értünk, hogy ne fáradjunk bele hirdetni az evangéliumot!

A második: az Actio Catholica gyermekrészlege (ACR) 50. évfordulóját ünnepli, de amint láthatod, egészen jól tartjuk magunkat! Fél évszázada igyekszünk mi, gyermekek gazdagítani társaságunkat jelenlétünkkel és azon törekvésünkkel, hogy elmondjuk, milyen jó követni Jézust. Kérünk, emlékezz meg imáidban az Actio Catholica gyermekrészlegéről.

Tényleg köszönjük, Ferenc pápa, azt a hatalmas munkát, amelyet annak érdekében végzel, hogy elbeszéld nekünk Jézust, és elmondd, miképpen kövessük őt életünkben! Úgy tűnik, sosem fáradsz el, és így mi sem fogunk belefáradni abba, hogy elmondjuk mindenkinek: békét akarunk! Igen, békét akarunk!

Az Actio Catholica gyermekrészlege, mely nagyon szeret téged!

Most pedig felszállnak az égbe a léggömbök, imáink jelképeként, melyeket a világ békéjéért mondunk.

[Felengedik a léggömböket.]

Kevesebb mint egy óra múlva egy rövid, de fontos útra indulok, az Egyesült Arab Emírségekbe. Kérlek benneteket, kísérjetek el imáitokkal! Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír