Március 4-én délben a Szentatya a vasárnapi evangéliumból, a templom megtisztításának jelenetéből kiindulva azt hangsúlyozta, hogy nekünk is ki kell űznünk a bálványokat saját lelkünkből és életünkből. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangélium – János változatában – azt a jelenetet állítja szemünk elé, amelyben Jézus kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi templomból (vö. Jn 2,13–25). Kötélből font ostorral tette ezt. Felborította az asztalokat, és azt mondta: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). Ez a határozott tett, amelyet húsvét közeledtével hajtott vére, erős benyomást tette a tömegre, de ellenségességet váltott ki a vallási vezetőkben és mindazokban, akik veszélyeztetve látták anyagi érdekeiket. De hogyan kell értelmeznünk ezt a tettet? Minden bizonnyal nem erőszakos tett volt, hiszen nem késztette beavatkozásra a közrend őreit, a rendőröket. Nem! A prófétákra jellemző cselekedetként fogták fel, akik gyakran felemelték szavukat – Isten nevében – a visszaélések és kihágások ellen. A felmerülő kérdés a tekintélyre vonatkozott. A zsidók ugyanis azt kérdezték Jézustól: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” (Jn 2,18), vagyis milyen tekintéllyel rendelkezel, hogy ilyeneket mersz művelni? Vagyis mintegy annak bizonyítását követelik, hogy valóban Isten nevében cselekszik.
Annak értelmezésére, hogy Jézus megtisztította Isten házát, tanítványai egy bibliai szöveget, mégpedig egy a 69. zsoltárból való verset használtak: „A házadért való buzgóság elemészt engem” (Jn 2,17). Ezt mondja tehát a zsoltár: „A házadért való buzgóság elemészt engem.” Ez a zsoltár segítségkérés az ellenségek gyűlölete okozta súlyos veszélyből: Jézus ezt a helyzetet fogja megélni passiója során. Az Atya és az ő háza iránti buzgóság a keresztre fogja juttatni: az ő buzgósága a szeretet buzgósága, amely önmaga feláldozására viszi, és nem az a hamis buzgóság, amely azt hiszi, hogy az erőszakkal Istent szolgálja. A „jel” ugyanis, amelyet Jézus adni fog tekintélye alátámasztására, az épp a halála és feltámadása lesz: „Romboljátok le ezt a templomot – mondja –, és én három nap alatt fölépítem!” (Jn 2,19). Az evangélista megjegyzi: „Ő testének templomáról beszélt” (Jn 2,21). Jézus feltámadásával új istentisztelet kezdődik, az új templomban, a szeretet istentisztelete, és az új templom ő maga!
Jézusnak a mai evangéliumi szakaszban bemutatott magatartása arra biztat minket, hogy életünket ne előnyeink és érdekeink keresésében éljük, hanem a szeretet-Isten dicsőségére. Mindig szem előtt kell tartanunk Jézus kemény szavait: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). Ronda, amikor az Egyház belecsúszik ebbe a kísértésbe, és Isten házából vásárcsarnokot csinál! Ezek a szavak segítenek elkerülni a veszélyt, hogy lelkünkből, mely Isten hajléka, vásárcsarnokot csináljunk, ahol állandóan a saját hasznunkat keressük ahelyett, hogy nagylelkű és szolidáris szeretetben élnénk. Jézusnak ez a tanítása mindig időszerű, és nemcsak az egyházi közösségek számára, hanem az egyes embereknek, a civil közösségeknek és a társadalomnak is. Általános ugyanis a kísértés arra, hogy a jó tevékenységeket – és olykor a kötelező tevékenységeket is – saját érdekeink, ha nem egyenesen jogtalan érdekeink elérésére használjuk. Súlyos ez a veszély, különösen, amikor idegen célokra használjuk Istent és a neki kijáró tiszteletet, vagy az embernek, Isten képmásának a szolgálatát. Jézus ezért alkalmazott annak idején „kemény módszert”, hogy tudniillik kimentsen minket ebből a halálos veszélyből.
Szűz Mária támogasson minket azon igyekezetünkben, hogy a nagyböjtöt kedvező alkalomként ragadjuk meg arra, hogy elismerjük Istent életünk egyetlen Urának, és megszüntessünk szívünkben és tetteinkben minden bálványimádást!
***
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Köszöntelek mindnyájatok, akik Rómából, Olaszországból, és más országokból érkeztetek! Külön is köszöntöm a Granadából, Malagáról és Cordobából (Spanyolországból) érkezett zarándokokat!
Köszöntöm a sok plébániai csoportot, köztük a spinacetói, milánói és nápolyi híveket, az Azzano Mella-i fiatalokat és a vicenzai egyházmegye bérmálkozóit, akiket bátorítok – bátorítok! – arra, hogy örömmel tegyenek tanúságot az evangéliumról, különösen kortársaik között.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vaticannews.va
Magyar Kurír
Kommentáld!