Az igazi béke a Szentlélek ajándéka. Az a béke, amely nélkülözi a keresztet, nem Jézus békéje. Csak az Úr adhatja meg nekünk a békét a viszontagságok közepette – hangsúlyozta a pápa május 16-án, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (vö. Jn 14,27–31a) – e szavakkal fordult Jézus tanítványaihoz az utolsó vacsorán. A szentatya az Úrtól kapott béke értelmét elemezte homíliájában az evangéliumi szakasz, illetve a szentlecke (ApCsel 14,19–28) alapján, amely Pál és Barnabás első missziós útjának viszontagságairól szól.

Ez az a béke, amelyet Jézus ad? – tette föl a kérdést Ferenc pápa. Leszögezte: Jézus békéje nem azonos azzal, amit a világ nyújt. A világ viszontagságok nélküli békét kínál nekünk, mesterséges békét, amely a nyugalomra egyszerűsíthető le. Olyan béke ez, amely csak a saját dolgait nézi, saját biztonságát, nem hiányzik neki semmi: egy kicsit olyan, mint a dúsgazdag békéje; olyan nyugalom, amely bezár, nem látunk túl rajta. A világ érzéstelenítővel tanítja nekünk a béke útját. Elandalít, hogy ne lássuk az élet másik valóságát, a keresztet.

Szent Pál szerint aki be akar lépni a mennyek országába, annak sok viszontagságon kell átmennie. De vajon békére lelhetünk-e a viszontagságok közepette? Ha rajtunk múlik, nem. Nem vagyunk képesek olyan békét szerezni magunknak, amely nyugalmat ad, saját kezűleg gyártott békét, mert ott vannak a viszontagságok: legyen az fájdalom, betegség, halál. Az a béke, amit Jézus ad, ajándék: a Szentlélek ajándéka – és ez a béke a viszontagságok közepette is halad előre. Nem egyfajta sztoicizmus vagy fakírkodás, nem. Ez valami más. Isten békéje olyan ajándék, amely segít nekünk előrejutni – hangzott el a pápa homíliájában.

Jézus, miután odaajándékozta békéjét a tanítványoknak, az Olajfák kertjében szenvedett, és mindent az Atya akaratába ajánlott. Szenvedett, de ott volt neki Isten vigasztalása – emlékeztetett Ferenc pápa. – Az evangélium elbeszéli: megjelent egy angyal, hogy vigasztalja őt. Isten békéje az igazi béke, amely az élet valóságát érinti, nem tagadja meg az életet: ilyen az élet. Ott van a szenvedés, ott vannak a betegek, van sok rossz dolog, háborúk és a többi, de a belülről jövő béke, mely ajándék, nem vész el. Fölvéve a keresztet és a szenvedést, megyünk előre. A kereszt nélküli béke nem Jézus békéje: megvásárolható béke. Mi is elő tudjuk állítani, ám nem tartós, véget ér.

Amikor valaki feldühödik, elveszíti a békéjét. Ha nyugtalankodik a szívem, az azért van, mert nem vagyok nyitott Jézus békéjére, nem vagyok képes úgy élni az életet, ahogy jön, a keresztekkel és a fájdalmakkal együtt. Képesnek kell lennünk azonban arra, hogy kérjük az Úrtól az Ő békéjét. Sok viszontagságon át kell belépnünk Isten országába. Kérjük a béke kegyelmét, hogy ne veszítsük el a belső békét – buzdított a szentatya.

A keresztény ember élete a világ üldözései és Isten vigasztalásai közötti úton vezet – idézte homíliája végén Szent Ágostont Ferenc pápa. Majd így fohászkodott: „Az Úr nyissa fel a szemünket, hogy valóban megértsük, milyen ez a béke, amelyet a Szentlélekkel ajándékoz nekünk.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír