Nehéz belépnünk Jézus logikájába, vagyis megbocsátanunk ellenségünknek, megpróbálni szeretni őt és imádkozni érte. Mégis erre az isteni tökéletességre kell törekednie a keresztény embernek – fejtette ki június 19-én, kedden a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén a pápa.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Hallottátok, hogy ezt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok! (Mt 5,43–48).

Máté evangéliumának e szakasza alapján Ferenc pápa arról elmélkedett homíliájában, hogy nemcsak barátainkat, hanem ellenségeinket is szeretnünk kell – a hegyi beszédben Jézus ezt kéri tanítványaitól. 

Értjük, hogy meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, ezt elmondjuk mindennap a Miatyánkban: bocsánatot kérünk, ahogy mi is megbocsátunk. Ez feltétel, még ha nem is könnyű. Hasonlóképpen imádkoznunk kell másokért, akik nehézséggel küzdenek, akik próbára tesznek minket. Ez is nehéz, de megtesszük; vagy legalábbis sokszor sikerült megtenni. De imádkozni azokért, akik tönkre akarnak tenni, az ellenségeimért, hogy Isten megáldja őket: ezt valóban nehéz megérteni – szögezte le a Szentatya.

Konkrét példákat sorolt a 20. század vészterhes történelméből: „Gondoljunk a múlt századra, a szegény orosz keresztényekre, akiket pusztán azért, mert keresztények voltak, Szibériába küldtek, hogy megfagyjanak. És nekik imádkozniuk kellett azért a hóhér vezetőért, aki odaküldte őket? Hogyhogy? És mégis sokan megtették, imádkoztak. Gondoljunk Auschwitzra és a többi koncentrációs táborra: imádkozniuk kellett azért a diktátorért, aki tiszta fajt akart és gátlástalanul gyilkolt. Imádkozni azért, hogy Isten megáldja őket. És sokan megtették” – mondta a pápa.

Ez Jézus nehéz logikája, ami az evangéliumban jelenik meg: a kereszten imádkozik, és felmenti azokat, akik megölik őt. „Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek”. Jézus bocsánatot kér számukra, ahogyan Szent István teszi vértanúsága pillanatában. Milyen távol vagyunk mi ettől, akik sokszor apró-cseprő dolgokat sem bocsátunk meg... Az Úr ezt kéri tőlünk, és példát is mutatott: megbocsátani azoknak, akik el akarnak pusztítani. A családokban egy-egy veszekedés után olykor nagyon nehéz megbocsátani a házastársnak vagy akár az anyósnak; a gyereknek nehéz bocsánatot kérnie az apjától. De azoknak megbocsátani, akik megölnek téged, akik ki akarnak készíteni… Nemcsak megbocsátani, hanem imádkozni értük, hogy Isten őrizze meg őket; mi több: szeretni. Csak Jézus szava képes ezt megmagyarázni.

Kérnünk kell tehát a kegyelmet, hogy megértsünk valamit e keresztény misztériumból, és tökéletesek legyünk, mint az Atya, aki minden javát odaadja jóknak és gonoszoknak egyaránt. Jót tesz nekünk, ha ma az egyik ellenségünkre gondolunk, azt hiszem, mindannyiunknak van. Gondoljunk valakire, aki ártott nekünk, vagy rosszat akar, rosszat szeretne nekünk. A maffiózók így imádkoznak: „Ezért megfizetsz”. A keresztény ember így imádkozik: „Uram, add meg neki áldásodat, és taníts meg, hogy szeressem”. Gonduljunk egyik ellenségünkre! Mindannnyiunknak van. Gondoljunk rá, és imádkozzunk érte. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy szeretni tudjuk – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír