Szeptember 17-én délben a Szentatya a nagylelkű királyról és a kegyetlen szolgáról szóló jézusi példabeszéd alapján tartott elmélkedést az állandó megbocsátás, a tartozáselengedés fontosságáról. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai vasárnap evangéliuma (Mt 18,21–35) a megbocsátásról ad tanítást, amely nem tagadja az elszenvedett sérelmet, hanem elismeri, hogy az Isten képére teremtett emberi lény mindig nagyobb az általa elkövetett rossznál. Szent Péter megkérdezi Jézust: „Ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21). Péter azt gondolja, az a legtöbb, ha hétszer megbocsát ugyanannak az embernek, mi meg azt gondoljuk, már az is sok, ha kétszer megbocsátunk. Jézus azonban így válaszol: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer” (Mt 18,22), ami azt jelenti, hogy mindig. Mindig meg kell bocsátanod! Ezt az irgalmas királyról és a kegyetlen szolgáról szóló példabeszéddel támasztja alá, amelyben bemutatja annak az embernek az inkoherenciáját, aki előbb bocsánatot kap, de utána ő maga nem hajlandó megbocsátani.
A példabeszéd királya nagylelkű ember, aki könyörületből hatalmas tartozást, tízezer talentumnyi tartozást enged el egy őt kérlelő szolgájának. De ugyanez a szolga, amikor találkozik egyik szolgatársával, aki száz dénárral – vagyis sokkal kevesebbel – tartozik neki, kegyetlenül viselkedik, börtönbe záratja. Minket is ennek a szolgának az inkoherens magatartása jellemez, amikor nem vagyunk hajlandók megbocsátani testvéreinknek. A példabeszéd királya Istent jelképezi, aki olyannyira irgalmas szeretettel szeret minket, hogy elfogad minket, állandóan szeret minket és megbocsát nekünk.
Isten a keresztségünktől fogva megbocsátott nekünk, egy megfizethetetlen adósságot engedett el nekünk: az eredendő bűnt. De ez csak az első alkalom volt. Aztán határtalan irgalommal megbocsátja nekünk összes bűnünket, ha csak egy kis jelét is mutatjuk a megbánásnak. Isten ilyen: irgalmas. Amikor kísértést érzünk arra, hogy bezárjuk szívünket az előtt, aki ártott nekünk, és bocsánatunkat kéri, emlékezzünk a mennyei Atya szavaira, melyeket a kegyetlen szolgának mondott: „Én minden tartozásodat elengedtem neked, amikor kérleltél. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?” (Mt 18,32–33). Aki csak megtapasztalja a bocsánatot nyert ember örömét, békéjét és belső szabadságát, megnyílhat annak lehetősége előtt, hogy ő is megbocsásson.
A Miatyánk-imába Jézus be akarta illeszteni ennek a példabeszédnek a tanítását. Közvetlen kapcsolatba állította a bocsánatot, amelyet mi kérünk Istentől, azzal a bocsánattal, amelyet nekünk kell adnunk testvéreinknek: „Engedd el tartozásainkat, ahogyan mi is elengedjük a nekünk tartozóknak” (Mt 6,12). Isten bocsánata az ő irántunk tanúsított túlcsorduló szeretetének a jele; ez a szeretet szabadon hagy minket, s így el is távolodhatunk tőle, mint a tékozló fiú, de amely mindennap várja hazatérésünket; ez a pásztor rettenthetetlen szeretete, amely elindul megkeresni az elveszett bárányt; ez gyengéd szeretet, amely minden bűnöst beenged, aki kopogtat az ajtaján. A mennyei Atya – a mi Atyánk – telve van szeretettel, fel akarja kínálni azt nekünk, de nem tudja megtenni, ha bezárjuk szívünket a többiek iránt érzett szeretet előtt.
Szűz Mária segítsen minket, hogy mindig tudatában legyünk az Istentől kapott bocsánat ingyenességének és nagyságának, hogy mi is olyan irgalmasak legyünk, mint ő, a mi jóságos Atyánk, aki lassú a haragra és nagy a szeretetben.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim, szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok: családok, egyházközségi csoportok, társulatok!
Köszöntöm a La Platából (Argentínából) jött híveket, a kolumbiai Katonai Iskola tisztjeit, a rhoi katekétákat.
Köszöntöm a Via Pacis futás résztvevőit, akik különböző vallások istentiszteleti helyeit ejtették útba itt, Rómában. Kívánom, hogy ez a kulturális és sportkezdeményezés segítse elő a párbeszédet, az együttélést és a békét.
Köszöntöm a sok fiatalt Loretóból, akiket kapucinus atyák kísértek el; a mai napot az elcsendesedésre szánják; elhoztátok nekünk a Szent Ház kegyhelyének „illatát”, köszönjük! Köszöntöm a Pro Loco önkénteseit és a gyaloglókat, akik ma kezdik meg az Assisibe tartó váltógyaloglást. Jó utat kívánok!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóközpont
Fotó: a Vatican Insider Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kommentáld!