Január 22-én a déli Mária-imához fűzött beszédében a szentatya arra buzdított minket, Krisztusban hívőket, hogy legyünk önzetlenek, és az első tanítványok példája ébressze fel bennük a vágyat, hogy elvigyük az embereknek Jézus örömhírét.

Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim!

A mai evangéliumi szakasz (vö. Mt 4,12–23) Jézus galileai igehirdetésének kezdetét beszéli el. Jézus elhagyja Názáretet, a kis, hegyi falvat, és Kafarnaumban telepszik le, az egyik jelentős, többségében pogányok lakta, tóparti központban, a Földközi-tenger és a mezopotámiai szárazföld kereszteződésében. Ez a döntése azt mutatja, hogy igehirdetésével nemcsak földijeit akarta megszólítani, hanem mindazokat, akik kikötöttek „a pogányok Galileájának” nevezett nagyvárosban (Mt 4,15; vö. Iz 8,23). Ez a föld Jeruzsálemből, a fővárosból nézve félreeső terület, vallásilag pedig tisztátalan volt, mert a nem izraelitákkal való keveredés miatt tele volt pogányokkal. Galileából nyilván nem vártak nagy dolgokat az üdvtörténet szempontjából. Pedig éppen onnan – éppen onnan! – árad szét az a „világosság”, amelyről az elmúlt vasárnapokon elmélkedtünk: Krisztus világossága. Éppen a félreeső területről árad szét!

Jézus üzenete Keresztelő Jánosét ismétli: a „mennyek országát” hirdeti (Mt 4,17). Ez az ország nem új politikai hatalom bevezetését, hanem az Isten és népe közötti szövetség beteljesedését jelenti, amely a béke és igazságosság korszakát hozza majd el. Ennek az Istennel való szövetségnek a megkötéséhez mindenkinek meg kell térnie, meg kell változtatnia gondolkodás- és életmódját. Ez fontos: a megtérés nemcsak életmódunk, hanem gondolkodásmódunk megváltoztatása is! Át kell alakulnia gondolkodásunknak! Nem ruházatunk, hanem szokásaink lecseréléséről van szó! Jézust a stílusa és a módszere különbözteti meg Keresztelő Jánostól. Jézus azt választja, hogy vándorpróféta lesz. Nem egy helyben várja az embereket, hanem ő megy hozzájuk. Jézus mindig úton van! Első misszionárius útjai a Galileai-tó mentén vezetnek: tömegekkel, főleg halászokkal érintkezik. Jézus ott nemcsak Isten országának eljövetelét hirdeti, hanem társakat is keres üdvözítő küldetéséhez. Találkozik ott két testvérpárral: Simonnal és Andrással, Jakabbal és Jánossal; és hívja őket: „Gyertek, kövessetek, emberhalászokká teszlek titeket” (Mt 4,19). A hívás mindennapi tevékenységük végzése közben éri el őket: az Úr nem rendkívüli vagy feltűnő módon tárja fel magát nekünk, hanem életünk hétköznapiságában. Ott kell rátalálnunk az Úrra, ő ott tárja fel magát, ott érezteti meg szeretetét szívünkkel; és ott – a hétköznapi életünkben vele folytatott párbeszéddel – változtatja meg szívünket. A négy halász rögtön és készségesen válaszol: „Azonnal otthagyták hálóikat, és követték” (Mt 4,20). Tudjuk ugyanis, hogy Keresztelő János tanítványai voltak, és az ő tanúságtételének köszönhetően már elkezdtek hinni Jézusban mint Messiásban (vö. Jn 1,35–42).

Mi, ma élő keresztények azért hirdethetjük örömmel hitünket, és azért tehetünk tanúságot róla, mert végbement az az első örömhírhirdetés, mert ott voltak azok az alázatos és bátor emberek, akik nagylelkűen válaszoltak Jézus hívására. A tóparton, egy nem is gondolt földön született meg Krisztus tanítványainak első közössége. Az, hogy most felidézzük ezeket a kezdeteket, ébressze fel bennünk a vágyat, hogy elvigyük Jézus szavát, szeretetét és gyengédségét minden környezetbe, a legnehezebben megközelíthető és legnagyobb ellenállást tanúsító környezetbe is. Vigyük el Isten Szavát minden félreeső területre! Az emberi élet minden tere olyan föld, amelybe el kell vetnünk az evangélium magvát, hogy az üdvösség gyümölcseit teremje.

Szűz Mária segítsen minket anyai közbenjárásával, hogy örömmel válaszoljunk Jézus hívására, és Isten országának szolgálatába álljunk!

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

A keresztények egységéért tartott imahétben vagyunk. Idén az imahét témája Szent Pál apostol egy kifejezése, amely megmutatja a követendő utat. Így szól: „Krisztus szeretete kiengesztelődésre ösztönöz minket” (vö. 2Kor 5,14). Szerdán fejezzük be az imahetet a vesperás elimádkozásával a Szent Pál-bazilikában, amelyen részt vesznek majd a Rómában jelenlévő többi keresztény egyházhoz és közösséghez tartozó testvéreink és nővéreink. Kérlek, maradjatok állhatatosak az imában, hogy teljesedjen Jézus vágya: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21).

Az elmúlt napokban a földrengés és az erős havazások ismételten kemény próba elé állították sok testvérünket és nővérünket Közép-Olaszországban, főleg Abruzzóban, Marchéban és Lazióban. Imáimban és lélekben közel vagyok azokhoz a családokhoz, akik elveszítették szeretteiket. Bátorítom mindazokat, akik nagy önzetlenséggel részt vesznek a mentési munkálatokban és a segítségnyújtásban, ugyanígy bátorítom a helyi egyházakat is, akik mindent megtesznek a szenvedések és fájdalmak enyhítésére. Nagyon köszönöm felebaráti szereteteteket, munkátokat, a konkrét segítséget! Köszönöm! Kérlek titeket, imádkozzunk együtt Máriához az áldozatokért, és azokért is, akik önzetlenül részt vesznek a mentési munkálatokban.

[Elimádkozzák az üdvözlégyet.]

Távol-Keleten és a világ több táján férfiak és nők milliói készülnek arra, hogy január 28-án megünnepeljék a holdújévet. Szeretettel köszöntöm családjaikat, és azt kívánom nekik, hogy családjaik egyre jobban olyan iskolává váljanak, ahol megtanulják tisztelni egymást, kommunikálni és önzetlen módon törődni egymással. A szeretet öröme töltse be családjaikat, és áradjon szét belőlük az egész társadalomba.

Köszöntelek mindannyiatokat, római hívők és más országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Panamavárosból érkezett lánycsoportot, és a spanyolországi Talavera la Realban található Diego Sánchez Intézet diákjait.

Köszöntöm az oktatók, tanárok, igazgatók és nevelők katolikus uniójának tagjait, akik most fejezték be huszonötödik nemzeti kongresszusukat, és kívánom, hogy továbbra is gyümölcsöző legyen a családokkal együttműködésben végzett oktató-nevelő munkájuk. Mindig együttműködve a családokkal!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír