A szentatya március 5-én délben a napi evangélium kapcsán azt hangsúlyozta, hogy Jézus Isten szavát felhasználva győzte le a sátán kísértéseit, és ezért nekünk is meghitt kapcsolatba kell kerülnünk a Bibliával. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A negyvennapos készületi időszak első vasárnapján az evangélium ráállít minket a húsvét felé vezető útra: Jézust állítja elénk, aki negyven napon át a pusztában marad, kitéve a sátán kísértéseinek (vö. Mt 4,1–11). Ez a jelenet Jézus életének egyik konkrét pontján történik: rögtön a Jordán folyóban történő megkeresztelkedése után és nyilvános működése előtt. Éppen előtte kapta meg ünnepélyes beiktatását: Isten Lelke leszállt rá, az Atya pedig a mennyből kijelenti: „Ő az én szeretett Fiam” (Mt 3,17). Jézus tehát kész arra, hogy megkezdje küldetését, és mivel küldetésének van egy nyílt ellensége, a sátán, Jézus rögtön szembenéz vele, „test a test ellen”. A sátán épp az „Isten Fia” címre hivatkozik, hogy eltávolítsa Jézust küldetése teljesítésétől: „Ha Isten Fia vagy…” – ismétli meg többször is (Mt 4,3.6), és azt javasolja neki, hogy csodás tetteket hajtson végre – hogy „varázsoljon” –, így konkrétan azt, hogy a köveket változtassa kenyérré, hogy éhségét csillapítsa, azután, hogy vesse le magát a templom faláról, és mentesse meg magát az angyalokkal. Ezt a két kísértést követi a harmadik: hogy imádja őt, a sátánt, és így hatalmat kapjon a világ felett (vö. Mt 4,9).

E hármas kísértéssel a sátán el akarja vonni Jézust az engedelmesség és megalázkodás útjától – mert tudja, hogy így, ezen az úton, a gonosz vereséget szenved –, és a siker, a dicsőség hamis mellékútjára akarja csábítani. A sátán mérgező nyílvesszőit azonban Jézus „kivédi” Isten szavának pajzsával (Mt 4,4.7.10), amely az Atya akaratát fejezi ki. Jézus egyetlen olyan szót sem mond, amely sajátja lenne: csak Isten szavával válaszol. És így a Fiú – a Szentlélek erejével telve – győztesen tér vissza a pusztából.

A negyvennapos készületi időben mi, keresztények arra kapunk meghívást, hogy Jézus nyomába lépjünk, és Isten országának erejével megharcoljuk lelki harcunkat a gonosszal. Nem a magunk szavával, az semmit sem ér. Isten szavával: annak van meg az ereje a sátán legyőzéséhez. Ehhez meghitt kapcsolatba kell kerülnünk a Szentírással: olvasni, gyakran, elmélkedni, magunkba építeni. A Biblia Isten szavát foglalja magában, amely mindig időszerű és hatékony. Valaki azt mondta: mi történne, ha úgy bánnánk a Szentírással, ahogyan a mobiltelefonunkkal bánunk? Ha mindig magunknál tartanánk, vagy legalább egy kis evangéliumos könyvet, mi történne? Ha visszaszaladnánk, ha ottfelejtettük valahol – megfeledkezel a telefonodról: „Ó, nincs nálam, vissza kell mennem érte!” Ha többször is fellapoznánk a nap folyamán? Ha Istennek a Szentírásban található üzeneteit úgy olvasnánk, ahogy a telefon sms-eit, mi történne? Világos, hogy paradox a párhuzam, de érdemes elgondolkodni rajta. Ha ugyanis Isten szava mindig szívünkben élne, semmilyen kísértés nem tudna eltávolítani minket Istentől, és semmilyen akadály nem térítene le minket a jó útról; le tudnánk győzni a bennünk és körülöttünk működő rossz mindennapos csábításait; jobban tudnánk a Lélek szempontjából eredményes életet élni azáltal, hogy elfogadjuk és szeretjük testvéreinket, különösen a leggyengébbeket és a legnagyobb szükséget szenvedőket, de az ellenségeinket is.

Szűz Mária, az Istennek való engedelmesség és az ő akaratában való feltétlen bizalom tökéletes ikonja támogasson minket negyvennapos utunkon, hogy tanulékonyan hallgassuk Isten szavát, és így szívünk valóban megtérjen.

A szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim, szeretettel köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat és az összes zarándokot, akik Olaszországból és más országokból érkeztek.

Köszöntöm a hívőket, akik a madridi, a córdobai és a varsói egyházmegyéből, illetve Bellunóból és Mestréből jöttek. Köszöntöm a Milánó melletti Baggio esperességének fiataljait, valamint a Fülöp-szigeteki Kegyes Tanítónők által szervezett találkozó résztvevőit.

Néhány nappal ezelőtt kezdtük el a negyvennapos készületi időszakot, amely Isten népének a húsvét felé vezető útja, a megtérés útja, a rossz elleni küzdelem útja az imádság, a böjt és a tevékeny szeretet fegyvereivel. Kívánom, hogy a negyvennapos út mindenki számára gyümölcsöző legyen, és kérlek titeket, emlékezzetek meg rólam és a római kúria munkatársairól, mert ma este elkezdjük lelkigyakorlatos hetünket. Szívből köszönöm, hogy imádkoztok értünk!

Kérlek, ne felejtsétek el, ne felejtsétek el: mi történne, ha úgy bánnánk Szentírásunkkal, ahogy a mobiltelefonunkkal bánunk? Gondolkodjatok el rajta! A Biblia mindig legyen velünk, mindig legyen kéznél!

Szép vasárnapot kívánok nektek! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír