Az emberek nem bocsátják meg, ha egy pap ragaszkodik a pénzhez. Az Úr adja meg a keresztény szegénység kegyelmét nekik – fohászkodott november 18-i, péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A szertartáson jelen voltak az apostoli nunciatúrák titkárai, akik a vatikáni államtitkárság által szervezett szentévi jubileum alkalmából érkeztek az örök városba a pápai képviseletek munkatársaival együtt.

A napi evangéliumban (Lk 19,45–48) azt olvassuk, hogy Jézus kiűzi a kufárokat a templomból, akik Isten házát, az imádság helyét rablók barlangjává tették. Az Úr megérteti velünk, hol rejlik az Antikrisztus magva, az ellenség magva, amely megrontja az ő országát: ez a pénzhez való ragaszkodás. A pénzhez ragaszkodó szív bálványimádó szív – jelentette ki a pápa. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhatunk két úrnak, Istennek és a pénznek. A pénz az „anti-Úr”. Mi választhatjuk az Úristent, az Úristen házát, az imádság házát; az Úrral való találkozást, a szeretet Istenével való találkozást. Vagy pedig a pénzistent, amelyik belép az Isten házába, mindig megpróbál beférkőzni oda. És az evangéliumban szereplők pénzt váltottak, adtak-vettek dolgokat; bérelték a helyet a papoktól, amiből pénz folyt be. Ez az úr megronthatja életünket, ami őt követve rossz irányba fordul; boldogság nélkül, az igazi Úr szolgálatának öröme nélkül, aki egyedül képes megadni nekünk a valódi örömet. Ez személyes döntés – mondta a pápa, majd megkérdezte: „Milyen a ti viszonyotok a pénzhez? Ragaszkodtok a pénzhez?”



Isten népe nagy érzékkel tud elfogadni, szentté avatni, de elítélni is. Isten népe sok gyengeséget, sok bűnt megbocsát a papoknak, kettő kivételével: az egyik a pénzhez való ragaszkodás – ha ilyen papot lát, annak nem bocsát meg; a másik az, amikor rosszul bánik az emberekkel, a hívekkel: ezt az Isten népe nem tudja megemészteni, nem bocsátja meg. A többi dolgot, más gyengeségeket, bűnöket… „Igen, nincs rendjén, de hát szegény ember egyedül van…” – mondják, és megpróbálják fölmenteni. De nem ítélik el annyira és végérvényesen: Isten népe ezt meg tudja érteni. Más azonban az a fajta urizálás, ami a pénzből fakad, és a papot cégvezetővé, herceggé teszi, vagy mehetünk akár följebb is…

Ferenc pápa ezután emlékeztetett Jákob felesége, Ráhel bálványaira, amiket elrejtett. Szomorú látni, amikor egy pap élete végén haldoklik, kómában van, és körülötte az unokaöccsei, mint a keselyűk nézik, hogy mi lesz az övék. Adjátok meg azt az örömet az Úrnak, hogy valódi lelkiismeret-vizsgálatot tartotok! „Uram, te vagy az én Uram, vagy – mint Ráhelnek – a bálvány el van rejtve a szívemben, a pénz bálványa?” És legyetek bátrak, legyetek bátrak! Válasszatok! Elegendő pénzt, ami egy becsületesen dolgozó embernek van, elég tartalékot, ami a becsületes dolgozónak van. De nem szabad, hogy az érdek vezessen, ez bálványimádás – figyelmeztetett a Szentatya, majd így fohászkodott: „Az Úr adja meg mindannyiunknak a keresztény szegénység kegyelmét. Az Úr adja meg a munkások szegénységének kegyelmét, akik dolgoznak és tisztességesen keresnek, és nem kívánnak többet.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír