Július 1-jén a déli Mária-imádság előtt elmondott beszédében arról elmélkedett a pápa, hogy mi is bizalommal fordulhatunk Jézushoz minden bajunkkal, ha van hitünk benne. Az ima után több aktuális egyházi és világi esemény kapcsán is kérte a hívek imáját, az emberek segítségét.

Ferenc pápa magyarra fordított beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (vö. Mk 5,21–43) Jézus két csodatételét mutatja be, éspedig az élet felé tartó győzelmi menetként ábrázolja őket.

Az evangélista először egy Jairus nevű emberről, a zsinagóga egyik elöljárójáról beszél, aki odamegy Jézushoz, és könyörög neki, hogy menjen el házába, mert a tizenkét éves lánya haldoklik. Jézus enged a kérésnek és vele megy, de útközben hozzák a hírt, hogy a lány meghalt. Elképzelhetjük, hogyan reagált az édesapa. Jézus azonban bátorítja: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36). Jairus házához érve Jézus kiküldi a síró embereket – voltak közöttük siratóasszonyok is, akik hangosan jajgattak –, és belép a szobába, csak a szülőkkel és három tanítványával, és a halotthoz fordulva azt mondja: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” (Mk 5,41). A lány pedig azonnal felkel, mintha mély álomból ébredne (vö. Mk 5,42).

Ebbe a csodaelbeszélésbe Márk beilleszt egy másikat: egy vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyítását, aki, amint megérinti Jézus ruháját, gyógyulást nyer (vö. Mk 5,27).

Itt az a megdöbbentő, hogy ennek az asszonynak a hite magához vonzza – mondhatnám: „ellopja” – azt az isteni megmentő erőt, amely Krisztusban van, aki megérzi, hogy „erő ment ki belőle”, és tudni akarja, ki volt, aki megérintette. És amikor az asszony erősen szégyenkezve előlép és mindent bevall, ő azt mondja neki: „Leányom, hited megmentett” (Mk 5,34).

Két, egymásba illesztett történetről van szó, egyetlen középponttal: a hit. Ezek a történetek Jézust az élet forrásaként mutatják be, olyan emberként, aki visszaadja az életet azoknak, akik maradéktalanul bíznak benne. A két főszereplő, vagyis a kislány édesapja és a beteg asszony nem tanítványai Jézusnak, hitük miatt mégis meghallgatást nyer kérésük. Hisznek abban az emberben. Ebből megértjük, hogy az Úr útjára mindenki ráléphet: senkinek sem kell betolakodónak, illetéktelennek vagy jogosulatlannak éreznie magát. Annak, hogy odaférjünk szívéhez, Jézus szívéhez, csak egyetlen feltétele van: éreznünk kell, hogy gyógyulásra szorulunk, és rá kell bíznunk magunkat. Kérdezem tőletek: mindnyájan érzitek, hogy gyógyulásra szorultok? Valamiből, valamilyen bűnből, valamilyen problémából? És ha érzitek ezt, van hitetek Jézusban? Ez tehát a két feltétele annak, hogy gyógyulást nyerjünk és odaférjünk az ő szívéhez: gyógyulásra szorulónak kell éreznünk és rá kell bíznunk magunkat. Jézus próbálja felismerni az ilyen embereket a tömegben, és kiemeli őket a névtelenségből, megszabadítja őket az élettel és a merészséggel szemben érzett félelmüktől. Ezt egy tekintettel és egy szóval teszi, ami ismét útnak indítja őket megannyi szenvedés és megaláztatás után. Nekünk is meg kell tanulnunk és utánoznunk kell ezeket a felszabadító szavakat és ezeket a tekinteteket, melyek visszaadják az életkedvét azoknak, akiket megfosztottak tőle.

Ebben az evangéliumi szakaszban összefonódik a hit és az új élet témája, az új életé, amelyet Jézus mindenkinek felkínál. Amikor belép a házba, ahol a halott kislány fekszik, kizavarja a lármázókat és jajongókat (vö. Mk 5,40), és azt mondja: „A gyermek nem halt meg, csak alszik” (Mk 5,39). Jézus az Úr, és színe előtt a fizikai halál olyan, mint az álom: nincs ok kétségbeesésre. Másmilyen az a halál, amelytől félni kell: a rossz által megkeményített szívé! Attól valóban félnünk kell! Amikor érezzük, hogy szívünk megkeményedett, és merem azt mondani, hogy „mumifikálódott”, akkor félnünk kell. Ez a szív halála. De sem a bűn, sem a mumifikálódott szív nem az utolsó szó Jézus számára, mert ő elhozta nekünk az Atya végtelen irgalmasságát. És ha mélyre süllyedtünk is, az ő gyengéd és erős hangja elér minket: „Mondom neked, kelj fel!” Jó hallani Jézusnak ezeket a szavait, amelyeket mindnyájunkhoz intéz: „Mondom neked, kelj fel! Menj, kelj fel, bátorság, kelj fel!” És Jézus visszaadja az életet a kislánynak, visszaadja az életet a meggyógyított asszonynak: életet és hitet ad mindkettőnek.

Kérjük Szűz Máriát, hogy kísérje hitünknek és különösen a rászorulók iránt tanúsított konkrét szeretetünknek az útját! Kérjük az ő anyai közbenjárását testükben-lelkükben szenvedő testvéreinkért!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ismét szeretném elmondani, hogy imádkozom Nicaragua szeretett népéért. Szeretnék csatlakozni az ország püspökeinek és sok jóakaratú embernek az erőfeszítéséhez, akik közvetítő szerepükkel és tanúságtételükkel segítik a demokrácia útján haladó nemzeti párbeszéd folyamatát.

Továbbra is súlyos a helyzet Szíriában, különösen Daraa tartományban, ahol az utóbbi napok katonai akciói iskolákat és kórházakat is sújtottak, újabb ezreket kényszerítve menekülésre. Imáim mellett megismétlem felhívásomat, hogy a már évek óta nagy megpróbáltatásoknak kitett lakosságot kíméljék meg a további szenvedésektől.

A sok konfliktus közepette meg kell említeni egy történelminek nevezhető kezdeményezést, amelyet jó hírnek is lehet nevezni: ezekben a napokban, húsz év után, Etiópia és Eritrea kormánya ismét elkezdett tárgyalni a békéről. Ez a találkozás gyújtson reménysugarat az Afrika szarván fekvő eme két ország és az egész afrikai földrész számára!

Imádkozom azokért a fiatalokért is, akik több mint egy hete tűntek el egy föld alatti barlangban Thaiföldön.

Szombaton [július 7-én] Bariba utazom, számos közel-keleti keresztény egyház és közösség vezetőjével együtt. Imával és reflexióval töltjük a napot, a térség továbbra is drámai helyzetéről fogunk gondolkodni, ahol a hitben sok fivérünk és nővérünk ma is szenved, és egyetlen hangon fogunk könyörögni a békéért: „Békesség neked!” (Zsolt 122,8). Mindenkit kérek, hogy kísérje imával ezt a békére és egységre irányuló zarándoklatot.

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a Portugáliából jött híveket és a Regina Apostolorum Pápai Egyetem Sacerdos Intézetének papjait, valamint a Bűnbánat és Keresztény Szeretet Ferences Kongregáció nővéreit Lengyelországból és az iraki híveket.

Köszöntöm az egyházközségi csoportokat és társulatokat, az Apostolok Miasszonyának Misszionárius Nővéreit, a galliói pasztorális egység legfiatalabbjainak csoportját a padovai egyházmegyéből, a schattdorfi Mária Mennybevétele-plébánia fiatal bérmálkozóit, Krisztus Drágalátos Vérének lelki családját; július hónapját különösen is Jézus vérének szenteljük.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó:

Magyar Kurír