A Szentatya a június 26-án, hétfőn bemutatott szentmisével befejezte az első félévi sorozatát, a nyári szünetben a reggeli szentmiséken nem mond nyilvános homíliákat a Szent Márta-ház kápolnájában.

„Nem kell nekünk horoszkóp, sem kuruzslók, hogy megismerjük a jövőt: az igazi keresztény nem az, aki berendezkedik itt, és mozdulatlan marad, hanem aki bízik az Istenben és nyitottan hagyja magát vezetni az úton az Úr meglepetései felé” – ez a gondolat állt Ferenc pápa homíliája középpontjában.

„A mozdulatlan keresztény nem igazi keresztény” – a Szentatya ezzel a kijelentésével arra szólított fel, hogy ne maradjunk statikusak, ne rendezkedjünk be túlságosan, hanem inkább bízzunk az Úrban, és így kövessük őt. Kiindulási pontként a napi olvasmányt vette alapul, benne Ábrahám meghívásának a történetét, aki Isten parancsára kiköltözött szülőföldjéről, és az ígéret földjére ment (Ter 12,1–9).

Ábrahám a keresztény élet stílusát testesíti meg, mely Isten népének hármas jellemzőjét hordozza: a „kiüresedés”, az „ígéret” és az „áldás”. Az Úr arra indítja Ábrahámot, hogy hagyja el saját otthonát, hazáját, atyjának házát. A keresztény élettel mindig együtt jár a kiüresedés, mely a maga teljességét Jézusnak a kereszten történt kiüresedésében éri el. Mindig ez a „Menj el!”, „Hagyd el!” az első lépés – emelte ki a Szentatya.

„Vonulj ki a földedről, rokonaid köréből, az atyád házából” – ha visszagondolunk az evangéliumra, akkor azt látjuk, hogy a tanítványok meghívása éppen ez a „Menj ki!”, „Hagyd el!” mozzanat. És éppúgy a prófétáknál is, nemde? – kérdezte a pápa. – Elég csak Elizeusra gondolni, aki éppen a földjén dolgozik: „Hagyj mindent, és gyere!” „Engedd meg, legalább hadd köszönjek el a szüleimtől!” – kéri a próféta. „Menj csak, de térj vissza!” A keresztény embernek képesnek kell lennie arra, hogy kiüresedjen, különben nem hiteles keresztény, mint ahogy azok sem igazi keresztények, akik hagyják Jézust kiüresedni és keresztre feszíteni. Ábrahám ellenben hittel engedelmeskedett, elindult az örökségként megígért föld felé, anélkül hogy tudná pontosan a rendeltetését.

A keresztény embernek nincs horoszkópja a jövő meglátására, nem megy kuruzslókhoz, akiknek kristálygömbjei vannak, és tenyérből akarnak jósolni. Nem és nem! – szögezte le Ferenc pápa. – A keresztény nem tudja, merre megy, ezért vezetni kell őt. A keresztény életnek ez az első sajátossága: a kiüresedés.

De miért is ez a kiüresedés? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Talán az eltökélt aszkézis jegyében? Nem, nem! Azért van ez a kiüresedés, hogy az ígéret felé menjünk, egy olyan föld felé, amelyet Ábrahám kapott ígéretként örökségbe.

Ábrahám azonban az ígéret vétele után nem épít házat, hanem sátrat ver, amivel azt jelzi, hogy úton van és bízik az Istenben, éppen ezért oltárt épít, hogy imádja az Istent. Aztán továbbvándorol, és mindig úton van. Az úton járás mindennap reggel kezdődik, az Istenbe vetett bizalom útja, amely nyitott út az Úr meglepetései előtt. Ezek a meglepetések hol jók, hol rosszak, gondoljunk csak a betegségre, a halálra. Mégis, én tudom, Uram, hogy Te biztos helyre vezetsz engem, egy olyan földre, melyet nekem készítettél! Az ember tehát úton van, sátorban lakunk, lelki sátorban. Amikor azonban a lelkünk túlságosan megszervezi magát, túlságosan berendezkedik, akkor elveszti azt a képességét, hogy az ígéret felé haladjon, és ahelyett hogy az ígéret felé tartana, birtokba veszi az ígéretet. Ez pedig nem megy, ez egyáltalán nem keresztény magatartás! – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Keresztény családunknak másik vonása az áldás. A keresztény egy olyan ember, aki szó szerint „bene dice”, vagyis jót mond az Istenről, jót mond az emberekről, és aztán megáldatja magát az Istennel és másokkal is azért, hogy tovább tudjon menni. Ez a mi keresztény életünk alapképlete – emelte ki a pápa –, mert nekünk mindnyájunknak, világiaknak is, áldanunk kell a többieket, vagyis jót mondani az Istennek a többiekről. Sokszor megszokásból nem mondunk jót a felebarátról, nyelvünk nem úgy mozog, ahogy akarjuk, nem követi az Úr parancsolatát, amelyet Isten rábíz Ábrahámra, a „mi atyánkra”. Ez pedig abban áll, hogy induljunk el, és menjünk, hagyjuk, hogy az Úr kiüresítsen minket, rábízva magunkat az ígéreteire, hogy feddhetetlenek legyünk.

Összességében ilyen egyszerű a keresztény élet! – zárta a nyári időszak előtti utolsó homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-házban hétfő reggel tartott szentmisén.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír