Május 10-én kora délelőtt a Szentatya felkereste a Grosseto melletti Nomadelfiában a Zeno Saltini (1900–1981) atya által alapított közösséget, mely komolyan vett közösségi életével kíván tanúságot tenni Jézus evangéliumáról.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves nomadelfiai fivérek és nővérek!

Azért jöttem el közétek, hogy megemlékezzünk Zeno Saltini atyáról, és hogy bátorítsam közösségeteket, melyet ő alapított. Szeretettel köszöntelek mindannyitokat: köszöntöm elnökötöket, Francesco Matterazzót, Ferdinando Neri plébános atyát, szép számban jelen lévő barátaitokat, valamint Grosseto püspökét, akinek az egyházmegyéjéhez tartoztok, és aki gondoskodó szeretettel követi Zénó atya művének útját. Nomadelfia egy profetikus valóság, mely egy új társadalom megvalósítására törekszik, tettekben aprópénzre váltva az evangéliumot mint jó és szép életformát.

Alapítótok apostoli buzgósággal szentelte magát annak, hogy előkészítse a talajt az evangélium magjának, hogy az egy új élet gyümölcseit tudja teremni. Emilia termékeny síkságainak mezői között nőtt fel, így tudta, hogy amikor elérkezik a megfelelő évszak, az eke szarvára kell tennie kezét, és elő kell készítenie a földet a vetéshez. Szívébe vésődött Jézus mondata: „Aki az eke szarvára teszi kezét, és hátratekint, az nem alkalmas Isten országára” (Lk 9,62). Gyakran ismételte ezt, talán mert előre sejtette a nehézségeket, melyekkel találkozni fog azon igyekezete során, hogy az evangélium megújító erejét beleoltsa a mindennapi élet konkrét körülményei közé.

Zénó atya egész életének az álma és célja a testvériség törvénye volt, mely életeteket jellemzi. Olyan életközösségre vágyott, amely az Apostolok cselekedeteiben bemutatott életmodellt követi: „A hívők egész sokasága egy szív, egy lélek volt. Senki sem mondott a vagyonából semmit sem magáénak, hanem mindenük közös volt” (ApCsel 4,32). Biztatlak titeket, hogy folytassátok ezt az életstílust, rábízva magatokat az evangélium és a Szentlélek erejére tündöklő keresztény tanúságtételetekben.

Látva az árva és rászoruló gyermekek szenvedéseit, Zénó atya megértette, hogy az egyetlen nyelv, amelyet megértenek, a szeretet nyelve. Ezért egy olyan társadalomformát tudott kitalálni, amelyben nincs hely az elszigetelődésnek és az elmagányosodásnak, hanem a családok közötti együttműködés jut érvényre, és amelynek a tagjai testvéreknek ismerik el egymást a hitben. Így Nomadelfiában válaszul az Úr különleges hívására, a rokoni kapcsolatoknál szorosabb kapcsolatok jöttek létre. Vérrokonság jött létre Jézussal, mely azokra jellemző, akik újjászülettek vízből és Szentlélekből, és az isteni Mester szavai szerint: „Aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám” (Mk 3,35). A vérrokonságnak és családiasságnak ezt a különleges kapcsolatát az emberek egymás közti viszonyai is kifejezik: mindenkit keresztnevén, sosem vezetéknevén szólítotok, és tegeződtök egymással.

Egy másik profetikus jelet is szeretnék kiemelni, Nomadelfia nagy emberségének jelét: az öregekről történő szeretetteljes gondoskodásról van szó, akik akkor is, amikor megromlik egészségi állapotuk, családi körben maradnak, s az egész közösség tagjainak, a fivérek és nővérek támogatását élvezik. Járjatok tovább ezen az úton, valósítsátok meg a testvéri szeretet modelljét, látható műveken és jeleken keresztül is, a sokféle környezetben, ahová az evangéliumi szeretet hív titeket, de mindig megőrizve Zénó atya szellemét, aki egy struktúráiban „könnyű” és lényegesre szorítkozó Nomadelfiát akart. A Krisztus által hirdetett eszményekkel szemben időnként ellenséges világnak ne habozzatok az evangélium által ihletett életetek örömteli és nyugodt tanúságtételével válaszolni.

Hálásan köszönöm a meleg szeretetet és a családias légkört, amellyel fogadtatok. Rövid, de jelentőségteljes és érzelmekben gazdag volt ez a találkozó; magammal viszem, különösen imámban. Szívemben fogom hordozni arcaitokat: egy az evangélium hamisítatlan ízével rendelkező nagy család arcait.

Most pedig, annak örömében, hogy valamennyien testvérek vagyunk, mert a mennyei Atya gyermekei vagyunk, mondjuk el közösen a Miatyánkot.
[A Miatyánk közös elmondása.]

Most pedig apostoli áldást adok mindnyájatokra, családjaitokra és szeretteitekre, és valamennyitek számára a Szentlélek világosságát és erejét kérem.
[Áldás.]

És imádkozzatok értem, ne felejtsétek el!

Záró szavak:

Szívből köszönöm a fogadtatást! Köszönöm az ajándékokat, melyek „családi ajándékok”, ez nagyon fontos: szívből, a családtól kapott ajándékok; egyszerű, de jelentőségteljes ajándékok.

Szívből köszönöm! Köszönöm a fogadtatást, az örömötöket!

Csak így tovább! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News/ANSA

Magyar Kurír