Január 14-én a déli Mária-imádság elmondása előtt a pápa a Jézussal való személyes találkozás nélkülözhetetlen voltát hangsúlyozta, az imádság után pedig elmondta, hogy jövőre már szeptemberben tartjuk majd az elvándorlók és menekültek világnapját, és kérte a hívők imáit chilei és perui útjához.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Miként vízkereszt ünnepén és Jézus megkeresztelkedésének ünnepén, a mai evangéliumi szakasz (vö. Jn 1,35–42) is az Úr megmutatkozásának témáját kínálja számunkra. Ezen alkalommal Keresztelő János az, aki őt „Isten Bárányaként” (Jn 1,36) jellemzi tanítványai számára, és arra biztatja őket, hogy őt kövessék. Így biztat minket is! Azt, akit karácsony ünnepének misztériumában szemléltünk, most követnünk kell a mindennapi életben. A mai evangélium tehát tökéletesen bevezet minket a köznapi liturgikus időbe, vagyis abba az időszakba, amely arra szolgál, hogy segítse és megerősítse mindennapokban járt hívő utunkat abban a dinamikában, amely epifánia és követés, megmutatkozás és hivatás között mozog.
Az evangélium elbeszélése rámutat a hit útjának lényegi jellemzőire. A hitnek van egy útja, és ez minden korok minden tanítványának az útja, a mienk is, kezdve a kérdéssel, amellyel Jézus a két tanítványhoz fordul, akik a Keresztelő biztatására követni kezdik őt: „Mit kerestek?” (Jn 1,38). Ez ugyanaz a kérdés, amelyet húsvét reggelén a feltámadt Jézus Mária Magdolnának tesz majd fel: „Asszony, kit keresel?” (Jn 20,15). Mindnyájan kereső emberi lények vagyunk: boldogságot keresünk, szeretetet keresünk, jó és teljes életet keresünk. Az Atyaisten mindezt megadta nekünk Fiában, Jézusban.
E keresésben alapvető szerepet tölt be egy igaz tanú, valaki, aki elsőként tette meg az utat, és aki találkozott az Úrral. Az evangéliumban Keresztelő János ez a tanú. Ezért tudja a tanítványokat Jézus felé irányítani, aki egy új tapasztalatba vonja be őket; így szól: „Jöjjetek, nézzétek meg!” (Jn 1,39). És az a két tanítvány nem tudja többé elfelejteni annak a találkozásnak a szépségét; ennek bizonysága, hogy az evangélista még annak óráját is feljegyezte: „Ez a tizedik óra körül volt” (Jn 1,39). Csak a Jézussal való személyes találkozás indít el minket a hit és tanítványság útján. Rengeteg élményt szerezhetünk, számtalan dolgot megvalósíthatunk, ezernyi emberrel ismeretséget köthetünk, mégis egyedül a Jézussal való találkozás – az Isten által ismert órában – adhatja meg életünk teljes értelmét és teheti termékennyé terveinket és kezdeményezéseinket.
Nem elég hallomások alapján kialakítani magunknak egy istenképet! El kell indulnunk, hogy megkeressük az isteni Mestert, oda kell mennünk, ahol lakik. A két tanítvány Jézusnak feltett kérdésének – „Hol laksz?” (Jn 1,38) – erős spirituális értelme van: annak tudására irányuló vágyukat fejezik ki, hogy hol lakik a Mester, hogy vele lehessenek. A hitélet abból a vágyból él, hogy együtt legyünk az Úrral, azután pedig annak a helynek állandó keresését jelenti, ahol ő lakik. Ennek fényében az a feladatunk, hogy túllépjünk a szokássá merevedett és jól ismert vallásosságon, fel kell élesztenünk a Jézussal való találkozást az imában, az Isten szaván való elmélkedésben és a szentségekhez járulásban, hogy vele legyünk, és neki, az ő segítségének, az ő kegyelmének köszönhetően gyümölcsöt hozzunk.
Jézus keresése, Jézus megtalálása, Jézus követése: ez az út! Jézus keresése, Jézus megtalálása, Jézus követése!
Szűz Mária támogasson minket azon szándékunkban, hogy kövessük Jézust, hogy odamenjünk és ott legyünk, ahol lakik, hogy hallgassuk az ő életet adó szavát, hogy csatlakozzunk hozzá, aki elveszi a világ bűnét, hogy benne újra reményt és spirituális lendületet találjunk.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ma tartjuk az elvándorlók és menekültek világnapját. Ma délelőtt a misét nagyszámú bevándorlóval és menekülttel mutattam be, olyanokkal, akik a római egyházmegyében tartózkodnak. Üzenetemben, melyet e világnapra küldtem, hangsúlyoztam, hogy az elvándorlás ma az idők jele. „Valahányszor egy idegen ajtónkon kopogtat, az alkalom a Jézus Krisztussal való találkozásra, aki azonosul minden kor befogadott vagy elutasított jövevényével (vö. Mt 25,35.43). […] E tekintetben szeretném újra kijelenteni, hogy közös válaszunkat négy, az Egyház tanításának alapelvein nyugvó igével lehetne körülírni: befogadni, védelmezni, előmozdítani és integrálni.” Lelkipásztori megfontolásokból mostantól az elvándorlók és menekültek világnapját szeptember második vasárnapján fogjuk tartani. A következő tehát – a százötödik – 2019. szeptember 8-án, vasárnap lesz.


Holnap Chilébe és Peruba utazom. Kérlek titeket, kísérjetek imáitokkal ezen az apostoli úton.
Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok: családok, plébániai csoportok, társulatok.
Külön is köszöntöm a Rómában élő Szent Lúcia latin-amerikai közösséget, amely alapításának huszonötödik évfordulóját ünnepli. E boldog évfordulón kérem az Urat, töltse el áldásaival, hogy továbbra is tanúságot tudjanak tenni hitükről migrációs tapasztalatuk nehézségei, örömei, áldozatai és reményei közepette. Köszönöm!
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: News.va
Magyar Kurír