Október 1-jén, vasárnap délben a Szentatya a munka világának képviselőivel találkozott, és a hozzájuk intézett beszéd után mondta el a szokásos déli Angelust.
A pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
Köszöntelek mindnyájatokat, akik a munka világához tartoztok, annak sokféle megjelenési formájában. E megjelenési formák között sajnos a kedvezőtlen is jelen van, vagyis a munkanélküliség – időnként aggasztó – nehéz helyzete. Köszönöm a fogadtatást!
A társadalom különböző, egymással gyakran éles vitában álló csoportjait képviselitek, de megtanultátok, hogy csak együtt lehet kilábalni a válságból és jövőt építeni. Egyedül a párbeszéd – egymás illetékességi körének tiszteletben tartásával – teheti lehetővé, hogy hatékony és innovatív válaszokra leljünk mindenki számára, a munka minőségének területén is, és különösen a nélkülözhetetlen jólét érdekében. Némelyek ezt Emília-rendszernek nevezik. Törekedjetek ezt mindinkább megvalósítani. Tartós és a jövőbe tekintést segíteni képes megoldásokra van szükség ahhoz, hogy ki lehessen elégíteni az egyének és a családok szükségleteit.
Térségetekben már régóta szert tettetek az együttműködés tapasztalatára, amely a szolidaritás alapértékéből születik. Ez ma is sokat nyújthat, segítségére lehet sokaknak, akik nehéz helyzetben vannak, és akiknek szükségük van arra a „szociális felvonóra”, amely némelyek szerint teljesen ki van vonva a forgalomból. Sose engedjük át a szolidaritást az anyagi haszon logikájának, azért se, mert különben elvesszük – mondhatnám, elraboljuk – azt a leggyengébbektől, akiknek viszont nagy szükségük van rá. Az igazságosabb társadalom elérése nem múltbeli álom, hanem kemény munka, amelynek ma mindenkire szüksége van.
A fiatalkorúak munkanélkülisége és annak a sok embernek a helyzete, akik elvesztették munkájukat, és nem tudnak újból elhelyezkedni, olyan valóságok, amelyekhez nem szabad hozzászoknunk, mintha csak statisztikai adatokról lenne szó, ez a kísértés veszélyeztet ugyanis minket.
A befogadás és a szegénység elleni küzdelem jórészt a munkán keresztül zajlik. Nem nyújtunk valódi segítséget a szegényeknek, ha nem találhatnak munkát és méltóságot. Ez egy lelkesítő kihívás, mint a nagy szegénységet maga mögött hagyó háború utáni újjáépítés éveiben. A mostani „Egyezség a munkáért”, melynek értelmében az összes társadalmi csoport, és az Egyház is, közös felelősséget vállal, hogy segítik egymást tartós válaszok és nem könyöradományok keresésében, fontos módszer, és remélem, hogy meghozza majd a remélt gyümölcsöket.
A gazdasági válság európai és világméretű; és mint tudjuk, egyben erkölcsi, spirituális és emberi válság is. Gyökerénél a közjó elárulását találjuk, mind egyének, mint hatalmi csoportok részéről. El kell tehát vennünk a központi szerepet a haszon törvényétől, és a személynek, a közjónak kell azt átadnunk. De annak érdekében, hogy ez a központi szerep valós, tényleges legyen, és ne maradjon a szavak szintjén, növelni kell a méltó munka lehetőségeinek számát. Olyan feladat ez, amely az egész társadalomé: ebben az időszakban különösen is az egész társadalom feladata – minden összetevőjével együtt –, hogy mindent megtegyen a munka központi szerepéért, hiszen a munka az első eleme az emberhez méltó életnek.
Most a Szent Petronius-templom előtt vagyunk: Petroniust atyaként és védelmezőként (Pater et Protector) idézzük emlékezetünkbe, és mindig kezében a várossal ábrázoljuk. Itt látható közelségben van városotok három lényeges épülete: a templom, a városháza és az egyetem. Amikor ezek párbeszédet folytatnak és együttműködnek, megerősödik az általuk kifejezett humanizmus, és a város úgymond „lélegzik”, van távlata a jövőre, és nem fél szembenézni a felmerülő nehézségekkel. Bátorítalak titeket, hogy becsüljétek meg ezt a humanizmust, melynek letéteményesei vagytok, hogy bölcs és messzire tekintő megoldásokat keressetek korunk bonyolult problémáira, amelyeket joggal láttok nehézségeknek, de tartsátok őket a növekedés és a fejlődés lehetőségének is. S ez, amit mondok, érvényes Olaszországra és egész Európára is.
Kedves barátaim, különösen közel vagyok hozzátok, az Úr kezébe és az itteni Szent Lukács-templomban tisztelt Szent Szűz kezébe teszem minden gondotokat és aggodalmatokat. Őhozzá, a minden bolognai által a Szent Lukács-templom Máriájaként tisztelt Szűzanyához forduljunk most az Úrangyala elimádkozásával!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap Pozsonyban (Szlovákiában) boldoggá avatták Titus Zeman szalézi papot, aki így a huszadik század vértanúinak hosszú sorához csatlakozik. 1969-ben hunyt el, miután hite és lelkipásztori szolgálata miatt hosszú időt börtönben töltött. Tanúságtétele támogasson minket életünk legnehezebb pillanataiban, és segítsen felismernünk a megpróbáltatások között is az Úr jelenlétét.
A mai vasárnapon éri el tetőpontját az Isten szavának szentelt hét, tegnap pedig Szent Jeromosra, a Szentírás nagy tanítójára emlékeztünk. Adjunk hálát Istennek szavának ajándékáért, és igyekezzünk olvasni a Bibliát, elmélkedjünk rajta, különösképpen az evangéliumon.
Végezetül lélekben kapcsolódjunk a pompeji kegyhelyen a Rózsafüzér Szent Szüzéhez intézett hagyományos esdeklő imára egybegyűlt hívekhez. Ezt az imát az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, Bassetti bíboros vezeti.
Mindnyájatoknak, született és „örökbefogadott” bolognaiak, szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: News.va
Magyar Kurír
Kommentáld!