Augusztus 12-én különleges körülmények között zajlott a szokás déli Mária-ima elmondása. A Szentatya azzal a mintegy kilencvenezer fiatallal együtt imádkozott a Szent Péter téren, akik részt vettek az Olasz Püspöki Konferencia által szervezett hétvégi ifjúsági imatalálkozón.

Ferenc pápa teljes beszédét közreadjuk, magyar fordításban.

Kedves testvéreim, kedves olasz fiatalok, jó napot kívánok!

A mai szentleckében Szent Pál sürgető felhívást intéz hozzánk: „Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára” (Ef 4,30). Felteszem a kérdést: hogyan lehet megszomorítani a Szentlelket? Mindnyájan megkaptuk őt a keresztségben és a bérmálásban, de aztán ahhoz, hogy ne szomorítsuk meg a Szentlelket, a keresztségben tett és a bérmálásban megújított ígéreteinkhez hűen is kell élnünk. Hűen és nem képmutatóan: ezt ne felejtsétek el! A keresztény nem lehet képmutató: következetes, hű életet kell élnie. A keresztségben tett ígéreteknek kettős jellege van: a rossz elutasítása és a jó választása.

A rossz elutasítása azt jelenti, hogy nemet mondunk a kísértésekre, a bűnre, a sátánra. Konkrétabban azt jelenti, hogy nemet mondunk a halál kultúrájára, amely a valós világtól egy hamis boldogság felé történő menekülésben nyilvánul meg, ami hazugságban, csalásban, igazságtalanságban, a másik megvetésében fejeződik ki. Mindezekre nemet mondunk. Az új élet, melyet a keresztségben kaptunk, és amelynek a Lélek a forrása, elutasítja a megosztás és viszály érzelmei által uralt viselkedést. Pál apostol ezért buzdít arra, hogy távolítsunk el szívünkből „minden keserűséget, indulatot, haragot, veszekedést és rágalmazást, minden gonoszsággal együtt” (Ef 4,31). Így mondja Pál. Ez a hat rossz vagy bűnös tulajdonság, mely megzavarja a Szentlélek örömét, megmérgezi a szívet, s Isten elleni és felebarát elleni átkozódáshoz vezet.

De ahhoz, hogy jó keresztények legyünk, nem elég nem tenni a rosszat, hanem a jót kell választani, a jót kell tenni. Ezért folytatja így Szent Pál: „Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32). Hányszor lehet hallani egyesektől: „Én nem teszek rosszat senkinek.” És azt hiszik, hogy ettől már szentek. Értem, de vajon a jót megteszed-e? Hányan vannak, akik nem tesznek rosszat, de jót sem, hanem közönyben, nemtörődömségben, langymelegben csordogál életük. Ez a magatartás ellentétes az evangéliummal, és ellentétes a ti fiatal voltotokkal is, hiszen ti természeteteknél fogva dinamikusak, szenvedélyesek és bátrak vagytok. Jegyezzétek meg ezt! Ha megjegyeztétek, akkor ismételjük meg együtt: „Jó dolog nem tenni rosszat, de rossz dolog nem tenni a jót!” Ez Szent Alberto Hurtado mondása volt.

Ma arra biztatlak benneteket, hogy legyetek főszereplők a jóban! Főszereplők a jóban! Ne gondoljátok, hogy minden rendben van veletek, ha nem tesztek rosszat! Mindenki bűnös annak a jónak tekintetében, amelyet megtehetett volna, de nem tett meg. Nem elég nem gyűlölni, hanem meg kell bocsátani; nem elég nem neheztelni, hanem imádkozni kell ellenségeinkért; nem elég, ha nem keltünk megoszlást, hanem békét kell vinnünk oda, ahol nincs; nem elég nem mondani rosszat másokról, hanem félbe kell szakítanunk azt, aki rosszat mond valakiről: megállítani a pletykafészket: ezt jelenti jót tenni. Ha nem szállunk szembe a rosszal, azzal hallgatólagosan tápláljuk azt. Közbe kell avatkoznunk, ahol terjed a rossz; mert a rossz ott terjed, ahol nincsenek merész fiatalok, olyanok, akik előlépnek a jóval, akik „szeretetben járnak” (vö. Ef 5,2), Szent Pál figyelmeztetése szerint.

Kedves fiatalok! Ezekben a napokban sokat gyalogoltatok! Így edzettek vagytok, s mondhatom nektek: járjatok szeretetben! Haladjunk együtt előre a következő püspöki szinódus felé. Szűz Mária támogasson minket anyai közbenjárásával, hogy valamennyien, mindennap, tetteinkkel, nemet tudjunk mondania rosszra, és igent a jóra.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és a világ sok részéből érkezett zarándokok!

Külön is köszöntöm az olasz egyházmegyék fiataljait, akiket elkísértek püspökeik, papjaik, tanáraik, nevelőik. Ezekben a napokban elárasztottátok Róma utcáit lelkesedésetekkel és hitetekkel. Köszönetet mondok jelenlétetekért és keresztény tanúságtételetekért! Tegnap [a közös imavirrasztás végén], amikor köszönetet mondtam, elfelejtettem szólni a papokhoz, akik a legközelebb állnak hozzátok: nagyon hálás vagyok a papoknak, hálásan köszönöm a nap nap után végzett munkájukat, köszönöm a türelmüket, hiszen türelemre van szüksége annak, aki veletek dolgozik! A papok türelme… hálásan köszönöm, nagyon hálás vagyok!!! Láttam, hogy sok szerzetesnővér is dolgozik veletek: a nővéreknek is szívből köszönöm!

Szeretném kifejezni köszönetemet az Olasz Püspöki Karnak is, melyet itt az elnök, Gualtiero Bassetti bíboros képvisel, amely a fiataloknak ezt a találkozóját a következő püspöki szinódusra való tekintettel megszervezte.

Kedves fiatalok! Amikor visszatértek közösségeitekbe, tegyetek tanúságot kortársaitok előtt, és mindazok előtt, akivel csak találkoztok, a testvériség és a közösség öröméről, amelyet zarándoklatotok imádságos napjaiban átéltetek!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Jó hazautazást! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordítás: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News; Vatican Insider

Magyar Kurír