Június 13-án, Páduai Szent Antal ünnepén az esztergomi ferences rendház és templom közössége újjáéledésének 300. évfordulóján ünnepi menetben vitték a szerzetesek a konventkeresztet a városon át a ferences templomhoz, ahol szentmisét mutattak be a jubileum alkalmából.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre! 

Épp háromszáz évvel ezelőtt vonultak be a mariánus ferencesek a török dúlások során elpusztult, majd barokk stílusban újjáépített esztergomi kolostorukba és templomukba. A korabeli feljegyzések szerint tízezren vettek részt a körmeneten. Arról is szólnak írások, hogy elöl haladt a várbeli lovas és gyalogos katonaság, őket követték a zászlók alatt vonuló céhtestületek, mögöttük égő gyertyával és Szent Ferenc szobrával a kordaviselő atyafiak. A városi tanács előtt zászlók fogadták a menetet, melyeknek egyik oldalán a Boldogságos Szűz képe és alatta a város címere, a másik oldalán pedig Szent Ferenc stigmatizált ábrázolása és a rendtartomány címere volt látható. A városi hatóság tagjai után egyházi énekesek, majd a szerzetes és világi papság, illetve a szentséget vivő pap vonult. A menetet hatszáz koszorús lány zárta. Mindez 1717. június 13-án történt.



Háromszáz esztendő múltával az egykori érseki Vízivárosból, a mostani Mindszenty térről, a templomtól indult a konventkereszttel a ferencesek és világi papok vezetésével a menet, akiket a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákjai követtek, a sort pedig a környékbeli hívek, illetve a ferences öregdiákok zárták.



A körmenet résztvevőit induláskor Dobszay Benedek OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa köszöntötte. Mint mondta, az ünnepen a kolostor közössége újjáéledésének 300. évfordulójára emlékeznek, de a ferencesek jóval régebb óta jelen vannak a városban, hiszen itteni életük egybefonódik a Szent Ferenc által alapított rend történetével. A tartományfőnök kiemelte, hogy a visszatérés ünnepe egyben a rendtartomány jubilánsainak – a fogadalmuk, illetve pappá szentelésük kerek évfordulóját ünneplők napja is.



Dobszay Benedek emlékeztetett, a vonulás, a kivonulás már a kereszténység előtti időkben is szorosan összetartozott a vallásossággal. Példaként Ábrahám kihívását lehet megemlíteni, vagy azt, amikor Mózes vezetésével a választott nép a pusztán keresztül új hazája felé vonult. Jézus maga is többször útközben tanított.



A keresztény zarándoklás különleges ajándékokat ad a hívőknek, hiszen amikor útnak indulunk, mindig valamit elhagyunk. A megszokottat, a biztonságosat elhagyjuk – elindulunk az ismeretlen felé. Mindez hitet követel tőlünk. Sokszor abban sem lehetünk biztosak, hogy elég erőnk lesz-e a célig eljutni. Így érezhettek háromszáz esztendővel ezelőtt a körmenetben részt vevő ferences szerzetesek is. Ennek ellenére volt olyan erős a hitük, hogy el mertek indulni, mertek újrakezdeni – hangsúlyozta a provinciális, majd azért könyörgött, hogy a mai szerzetesekben, a jubiláns testvérekben, a diákokban és minden hívőben legyen olyan erős a hit, hogy merjék útjukat végigjárni.



A június 13-i körmenet résztvevői: tanárok, szerzetesek, diákok a vízivárosi templomtól a Kis-Duna sétányon át a Széchenyi térre vonultak. Megérkezésükkor három ágyúlövéssel tisztelgett a város az ünneplő esztergomi ferences rend előtt, majd Romanek Etelka, a város polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte, hogy a ferencesek és Esztergom sorsa egybefonódott a történelem során, és méltatta azt a magas szintű oktató-nevelő munkát, ami a „Frankában”, az esztergomi ferences gimnáziumban folyik, és a városnak és az egész országnak egyaránt fontos.



Ezután a körmenetben részt vevők egyházi énekeket énekelve a ferences templomhoz érkeztek. Itt Magyar Gergely OFM, a rend előző provinciálisa főcelebrálásával mutattak be szentmisét a jubiláns papok, rendtársak és a környék világi papjai.

Magyar Gergely homíliájában Szent Antal példáját idézte. Mint mondta, a szent egyszerre tudott magasan képzett teológusként érvelni, téríteni, ugyanakkor az egyszerű emberek nyelvén prédikálni – megnyitni a „kegyelem csatornáit” ég és föld között.



Páduai Szent Antalban az a nagyszerű – fogalmazott a ferences szónok –, hogy benne ez a kettősség egyszerre volt jelen. Kiváló szónok volt, hatására sokan tértek meg, mindenkit meg tudott győzni. Ugyanakkor ott lakott benne a gyermeki, egyszerű, tiszta hit is, amellyel úgy mert kérni, mint egy kisgyermek az édesapjától, édesanyjától. Ezt a kettősséget tanulhatjuk meg Szent Antaltól, hogy ne csupán világi okosságra, bölcsességre törekedjünk, hanem a gyermeki, tiszta kérni tudásra is.



A szentmise végén a hagyományoknak megfelelően liliomot szenteltek, és a főcelebráns megáldotta a gyerekeket és a Szent Antal-kenyeret, melyet aztán ki-ki hazavihetett, illetve az iskola és kolostor kertjében az agapé során elfogyaszthatott.



Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír