A beteljesülő szerelem az emberi élet (egyik) csúcsélménye: az önfeledt önajándékozás, gyönyör- és örömteljes extatikus befogadás, egyszerre önmagunkon belül és kívül lét, a tudatosság és tudattalanság határán, teljes felszabadultságban és szabadságban, önmagunkat egyszerre teljesen megélve és feledve, a másikkal együtt rezonálva, a „ketten egy testté lesznek” nem mindennapi pillanata.

Vannak ilyen tökéletes – tökéletesnek megélt – pillanatok. Ha nem is akármikor, ha nem is programozhatóan, uniformizálhatóan. Teljes nyitottság, bizalom és szabadság közt születnek ilyen együttlétek. Csodálatos annak tudása, hogy magam is, a másik is, Isten is a lehető legnagyobb boldogságunkat akarja.

Hogy is kezdődik az út, ami idáig vezet?

Rózsaszín köd

A szerelembe esés fiziológiás homályállapot. Ez szükséges ahhoz, hogy az ember meg tudjon nyílni, és képessé váljon arra, hogy túllépve félelmein és önérdekén kilépjen bástyái mögül, a józan óvatosságnak teljesen ellentmondva és egocentrizmusáról lemondva befogadjon, megossza életét és önmagát egy tőle gyökeresen különböző emberi lénnyel.

Ennek a homályállapotnak természetesen megvannak a hátulütői is. Az a rózsaszín köd, amely még a mézeshetek stádiumában is körülveszi a szerelmeseket, elfedi, sőt egyenesen átlényegíti a Másik később rettenetesnek, kibírhatatlannak megélt tulajdonságait, soha benne meg nem lévőket láttat, a meglévő jókat pedig felfokozza és idealizálja. Az objektivitás esélyét minimalizálja.

A választás alapja

A mai nyugati párkapcsolat többnyire a szerelembe esés (belezúgás) mozzanatával kezdődik. Ez az első mozzanat nem tudatos, néha a testet is átható érzelmi vonzódás. Létrejöhet hirtelen vagy fokozatosan. Az, hogy mennyire fogadom el, választom, már tőlem, akaratomtól függ.

A párválasztás folyamatát sokan kutatták. Minden teória tartalmaz valamit az igazságból, de a szerelmi vonzódás a maga egészében titok.

Van egy belső modellünk, kritériumrendszerünk, mely meghatározza, mi az, amit meglátunk, befogadunk, felfogunk. Partnerünk kiválasztásában szerepet játszik a bennünk élő apa-, illetve anyakép, más fontos személyek gyermekkorunkból (nagybácsi, nagyszülő, dada, a gyermekszerelmek), az énideálom – amiről azt hiszem, a leginkább elfogadják –, a nőideál, férfiideál – kulturális sztereotípiák.

Ismerd meg önmagad!

Mindannyian várunk valamit a másiktól. Egyesek szerint a jó választás intuitív felismerése annak, hogy kölcsönösen képesek vagyunk egymásnak megadni, amit várunk. Fontos, tehát, hogy tisztában legyünk önmagunkkal!

Végezetül amennyire gyors, „villámcsapásszerű” a vonzalom, annyira valószínű a tévedés. Minimális az objektív megismerés lehetősége. Nincs is helye a választásnak.

Benső szükségleteink ismerete nagyon hasznos, fontos segítség abban, hogy ne egy szükségletünk betöltésébe legyünk szerelmesek, hanem egy személybe.

A tartós, szoros kapcsolat feltételei az érzelmi bevonódás és tartós elköteleződés, mely kölcsönös viselkedésbeli függéssel, alkalmazkodással, illetve minél több és változatosabb együttes tevékenységgel jár.

Szöveg: Dr. Csiky Miklós