„Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én
lelkemet.” (1Korinthus 16:17-18)
Sok embernek fogalma sincs arról, hogy mekkora hatással vannak szavaik más emberek érzéseire, önértékelésére és reményeire. Pál ezt mondta: „Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet”.
Ha még sohasem hallottál róluk, ez azért van, mert a másokat biztatók nem szeretnek a figyelem központjában állni. Akkor örülnek, ha mellékszerepet játszhatnak. Ám nélkülük nagyon keveset érnénk el.
A biztatás ellentéte a csüggedés terjesztése, ezért mondja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják!” (Efezus 4:29).
Jézus azt mondta: „…minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged” (Máté 12:36-37). Amit kimondtál, azt többé nem lehet visszaszívni, és ellened szóló bizonyíték lesz egy napon. Dr. Thomas Blackaby rámutat: „A szavak… életre szóló sebeket üthetnek, és sokan sohasem felejtenek el egyes dolgokat, amiket mondtak nekik, akár jó, akár rossz dolgokat, akár bátorító szavakat, akár kritikát vagy dorgálást…
Használjuk a lehető legjobban a szavakat, hogy áldást hozzanak másokra.” Nos, biztatóak a szavaink? Elmondható róluk, hogy „nincs bennük csalárdság vagy hamisság”? (Példabeszédek 8:8)
Kérjük Istent: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3), hogy bármit is mondunk, az Őt dicsőítse, és másokat felemeljen!
Ámen
Kommentáld!