Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? (Eszt 4,14)
"Imádkoztam, hogy bárcsak megállna segíteni" - mondta a hölgy, aki éppen egy kilövellő gejzírré változott törött gyepöntöző szórófej mellett állt. Megszakítva reggeli sétámat felajánlottam segítségemet a baj elhárításában, de nemcsak fizikai segítségre volt szükség. "A férjem hat hónapja halt meg, és egyszerűen semmiről nem tudom, mit kell vele tennem."
Két dolog ütött szíven e találkozás során.
Az egyik az, hogy Isten olyan emberek találkozását tette lehetővé, akik közül az egyik igyekszik a hitvesüket elveszített emberek felé szolgálni (ez vagyok én), és ezt az özvegyet, aki bajban volt.
A második gondolat, ami sokkal inkább zavaró, az volt, hogy nem sokon múlott, hogy nem mentem el mellette, az út túloldalára.
Meg vagyok róla győződve, hogy minden nap adódnak helyzetek, amikor olyan emberekkel találkozunk, akiknek éppen ránk van szükségük.
Rajtunk múlik, hogy nyitottak vagyunk-e a lehetőségre.
Ki tudja? Talán éppen ezért kerülünk egy különleges helyre és helyzetbe.
Imádság: Drága Istenünk, segíts minket, hogy szándékosan keressük az alkalmat mások szolgálatára, hogy segítsünk a bajban, akárhol is lelünk rá! Ámen.
Nem biztos, hogy azok lesznek a nap legfontosabb találkozói, amelyeket korábban beírtunk a naptárunkba.
Richard L. Mabry (Texas, USA)
IMÁDKOZZUNK A FRISSEN MEGÖZVEGYÜLTEKÉRT!
Kommentáld!