Férfiakból, nőkből és gyermekekből álló tömeg gyűlt össze a vasútállomáson. Hosszú útra öltözve álldogálnak csomagjaik mellett, és fojtott hangon beszélgetnek. Fegyveres férfiak veszik körül az utazókat az SS, a náci hadsereg rettegett szárnya félelmet keltő egyenruhájában.

A peron mellett remegő utasok nem bűnözők. Zsidók. Francia zsidók, akiket a megszálló katonák és a francia náci-szimpatizánsok hurcoltak el otthonaikból.

A nem-zsidó franciák növekvő aggodalommal figyelik az események alakulását. Végső soron ezek az emberek szomszédaik és barátaik. Ott van ebben a csoportban az órás és a családja, az újságárus fiatalember, az idős hölgy, aki szép ágytakarókat készített. Őket most „áttelepítik".

A füstcsóva már azelőtt feltűnik, hogy a vonatot hallani lehetne. A városlakók nyugtalanul tekintgetnek a peron felé, amint a kormos mozdony bepöfög az állomásra.

Fegyveres őrök terelik a zsidókat a vasúti kocsikba. Az emberek együttműködnek, semmi ellenállást nem tanúsítanak. Az aggódó szemlélők azt kérdezik magukban, vajon miért történik mindez; de aztán megnyugtatják saját magukat, hogy minden rendben lesz, nem történhet bajuk barátaiknak és szomszédaiknak. Hiszen jó kezekben vannak.

Hogy miért gondolták ezt? Azért, mert szépen formált betűkkel felfestve ott díszelgett minden vagonon franciául: Karitatív Szállító Társaság.

Minket is sokszor közömbösségbe ringatnak, vagy félrevezetnek és tétlenségre vesznek rá a világ által skandált szlogenek. Készségesen megyünk a pusztulásunk felé. Vegyük például a televíziót. Hogyan lehetne valami, ami ilyen szórakoztató, veszélyes? Bár ártalmatlannak tűnik - sőt, jónak - olyan értékrendet képvisel, amely aláaknázza a házasság szentségét, a családot, az erkölcsöt, a gyülekezetet, az élet tiszteletét és Krisztus evangéliumát. Ez is egy ártalmatlannak tűnő tehervagon, akárcsak azok, amelyek zsidók millióit vitték el a gázkamrákba.

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Pt 5,8).