Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok,  mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.  Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!  De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?  Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?  Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.  Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!  Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.  Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.  Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"Lk 12,22-32.

GYERMEKÁLDÁS

Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. (Péld 6,3)

Férjemmel már több mint 4 éve voltunk házasok, amikor elérkezettnek láttuk az időt a gyermekvállalásra. Hosszú ideig vártunk, eredménytelenül. Közben buzgón imádkoztam, segítséget kértem az Úrtól, de a gyermekáldás elmaradt. Lelkem legmélyén tudtam, mi a baj, de hosszú ideig nem mertem bevallani magamnak. Egy márciusi napon ültem a munkahelyemen, és imádságban letettem az Úr elé a nagy terhemet. "Atyám, ha te akarod, hogy anya legyek, kérlek, áldj meg, ha nem, azt is elfogadom". Végre kimondtam, elfogadom akaratát, bármi is legyen az. Megkönnyebbültem. Addig görcsösen igyekeztem Istent arra "kényszeríteni", hogy azt tegye, amit én szeretnék. Féltem arra gondolni, mi van, ha a jó Atyánknak nem ez a szándéka. 

Persze később is előjöttek a félelmeim, de olyankor erőt kértem Istentől, hogy amit letettem elé imádságban, az maradjon is ott, ne aggodalmaskodjam miatta. A következő hónapban terhes lettem. Ma már két és fél éves a kisfiunk. Az Úr próbára tett, tanultam a leckéből.

Imádság: Köszönöm Atyám, tanításodat, hogy téged nem lehet semmire kényszeríteni. Jobban tudod, mikor és mire van szükségünk. Ámen.

Akaratunkat nem lehet Istenre kényszeríteni. Ő jobban ismeri a mi szükségeinket, és hogy mi válik a javunkra! 

Domokos-Szabolcsy Éva (Téglás, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÉG NEM ÉLHETTÉK ÁT AZ ANYAI ÁLDÁS ÖRÖMEIT, BÁR NAGYON VÁGYNAK RÁ!