Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa. (Mt 19,14)
Szabadságom idején az egyik reggeli tengerparti sétám alkalmával egy házaspárt vettem észre, amint egymás fülébe sugdosva lopva felém lesnek.
Mivel én fekete bőrű vagyok, ők pedig fehérek voltak, gyanakvással figyeltem mozdulataikat. Bár a déli, nyíltszívű mentalitásom szerint én mindenkit szívesen köszöntöttem, még az idegeneket is, most elhatároztam, hogy senkihez sem szólok és senkire sem nézek a sétám során.
A szállodába vezető úton szembetalálkoztam egy fiatal családdal.
Tartani akartam magam elhatározásomhoz, de amikor az aranyszőke-hajú kisfiú egyenest a szemembe nézett, és széles mosollyal szia-t köszönt, önkéntelenül én is visszaköszöntem.
A szüleivel is barátságosan üdvözöltük egymást.
Jézus biztos erre utalt, amikor azt mondta, ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mehettek be a mennyek országába - gondoltam.
A felnőttek gyakran bezárkóznak, megpróbálják elkerülni a visszautasítást. A gyermekek a maguk ártatlanságában félelem vagy óvatoskodás nélkül közelednek. Nem tekintenek fajra, színre, korra, vagy más különbözőségre, amely elválaszthat minket egymástól.
Ez is egy olyan jellemző, melyben hasonlók lehetünk a gyermekekhez.
Imádság: Istenünk, életkorunkra való tekintet nélkül a te gyermekeid vagyunk. Teremts bennünk tiszta szívet. Ámen.
Mimódon kellene jobban gyermekké válnom?
Brenda Curry (Georgia, USA)
IMÁDKOZZUNK A KISGYERMEKEKÉRT ÉS SZÜLEIKÉRT!
Kommentáld!