„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Mózes 15,2A)

Mózes komoly kihívásokkal és körülményekkel nézett szembe. Abban az időben született zsidó gyermekként, amikor úgy tűnt, ki fogják végezni, Isten egyedülálló kegyelme mégis megmentette őt a fáraó lánya által, aki kivette őt a Nílus vizéből, és sajátjaként nevelte fel.

Egyedüli zsidóként az egyiptomiak közt Mózes olyan földön és kultúrában nevelkedett, ami messze volt őseitől és Izrael egy, igaz Istenétől. Te is jól tudod a történetet. Már kisgyermekként megismerkedtünk vele a vasárnapi iskolában, láttuk a Tízparancsolat című filmben Charlton Heston alakításával. Mózesnek mindene megvolt a palotában, mindezt elvesztette, amikor megölte az egyiptomi katonát, és persze mindezt kockára tette Istenért, aki kihívta és megbízta őt az égő csipkebokornál.

Mózes feladata volt, hogy kiszabadítsa népét Isten hatalma által. A fáraó megkérdőjelezte Isten erejét, de az Úr megmutatta nagyságát a csapások által, míg végül az egyiptomiak uralkodója is „beadta a derekát”. Vagy legalábbis elengedte Isten népét. Mózes és az izraeliták azonnal el is hagyták Egyiptomot a felszabadítás és hatalmasság útján. De amikor a fáradó meggondolta magát, és összeszedte seregét, hogy üldözőbe vegye őket, az izraeliták „bevették” a Vörös-tengert.

Nem semmi azért.

Az Úr, akinél nincs lehetetlen, hatalma és ereje által gondoskodik rólunk. Elválasztotta és visszatartotta a Vörös-tenger vizét Mózesnek és az izraelitáknak, hogy megszabadulhassanak a pusztítástól. Miután az Úr népe biztonságban átért a túlsó partra, Isten úgy mutatta meg hatalmasságát, hogy a tengerben a fáraó és serege is életét vesztette (2Mózes 13. és 14.) Micsoda történet! Micsoda Isten! Ha ez nem győz meg téged Isten erejéről és hatalmasságáról, akkor szerintem semmi nem fog.

„Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek.” (2Mózes 14,31)

Aztán csaptak egy nagy bulit, ahol Mózes és az izraeliták elénekeltek az Úrnak egy éneket, azt, amelyiket ma Mózes énekének nevezünk: „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom” (2Mózes 15,2). A 15. részben Mózes az ő erejének nevezi Istent, és dicsőíti hatalmát, ami megmentette a népet.

A Biblia nagyon sok olyan nevet említ, ami a mi Istenünk hatalmasságáról árulkodik: El Sali héber eredetű név azt jelenti, „Isten az én erőm, Isten a kősziklám”. Dávid király is az ő erejének nevezi Istent, El Salinak a Zsoltárok 59,9-ben: „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram”, majd az 59,17-ben: „Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!”.

Elohei Ma’uzzi egy másik héber eredetű név, annyit tesz: „az én erőm Istene”. Ahogy Dávid énekli: „Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent” (2Sámuel 22,33). Nos, találsz még komoly kihívást vagy körülményt az életedben?

Talán néha azon veszed észre magad, hogy a hatalmasság Istenének, El Salinak panaszkodsz, hogy miért felejtett el téged, miért érzed magad gyengének. Talán most épp jól mennek a dolgok körülötted, de ismersz olyanokat, akik árnyakba ütköztek a szabadulásuk útján. Mindegyikőnk életében vannak kihívások, de Isten megígéri, hogy Ő lesz a mi erőnk, ha hozzá imádkozunk. Ő nem öntelt, erőtlen. Ő El Sali, a hatalmasság Istene, aki szeret téged, és csak arra vágyik, hogy részese lehessen az életednek.

Bízol-e benne mélyebben, és engeded-e neki, hogy ma is a te erősséged legyen?

Jézusom, én erősségem, El Sali, Te olyan hatalmas és szerető vagy! Köszönöm, hogy megengeded nekem – nekem, ennek a bonyolult kapcsolatokkal és nehéz körülményekkel rendelkező átlagos, hétköznapi lánynak –, hogy hozzáférhessek a Te tökéletes hatalmasságodhoz, amikor gyenge vagyok. Segíts benned bíznom, amikor a szívem nehézségekbe, félelmekbe ütközik.

Ámen