„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a fényességedhez.”

Ézs 60,1-3

Ha te is olyan hírfüggő vagy, mint én, tisztában vagy a rengeteg rosszal a világban. De közvetlen közeledben is hallhatsz rossz híreket. Akár így, akár úgy, bizonyára rábólintasz arra a képre, amit Ézsaiás próféta festett a világ helyzetéről a 60,1-3-ban.

Nem élénk kék és zöld színekkel ábrázolja a világot, mást mond a föld állapotáról:„sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket …”.

Nemrég kaptam egy emailt, ami nagyon megérintett. „ A gyermekek halála, az emberek érzéketlen megölése a munkahelyeken, amikről hallok a tengerentúlról, lefröcsköli, festékszóróval befedi azt a képet, amit eddig igaznak hittem Istenről.” Aztán folytatja az indoklást ez a fiatalasszony a levelében, hogy miért „csúfították el Krisztus képét a szívemben” ezek és más események.

Megdöbbentettek a képek, amiket használ. Arra késztetett, hogy elgondolkozzam, milyen az én Isten-képem, azt mi ferdíti el. Közeli és távoli nehézségek között hogy tudok egy olyan Isten-képhez ragaszkodni, melyen tündököl az Ő hatalma és jósága? Annyi kérdés türemkedik elő a sötétségből: „Miért nem lép közbe Isten?” „Miért van annyi gonoszság a világban?” Vagy személyesebben: „Miért nem segít rajtam Isten?”

Ézsaiás nem ad választ ezekre a kérdésekre. Inkább Isten hangjára figyel, és továbbadja, amit hall Tőle. A földről azt mondja, hogy sötétség borítja, de beszél egy fényről, mely elég erős ahhoz, hogy áttörje a sötétséget. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége.” (1. vers.)

Nem azt mondja, hogy boldogság jellemzi a jelent - a jövő boldogságáról szól. Ézsaiás Jézus nevét nem tudhatta, de 700 évvel Jézus születése előtt már róla beszélt. Jézus a válasz arra a kérdésre, hogy hol van Isten. Ő a fény, mely áttöri a sötétséget, és megmutatja nekünk Isten hatalmas szeretetét.

Akárcsak Ézsaiás és a nép, melyhez beszélt, mi is érezzük magunkon a homály lucskát. Akkora sötétség van a világban! De nem kell egyedül botorkálnunk a sötétben. Megkaptuk Jézust, akinek fényén átszűrhetjük az élet nehézségeit.

Próbáljuk ma néhány percig elfordítani a tekintetünket a bajokról, és nézzünk Istenre. Kérjük Jézust, mutassa meg Önmaga mélységét, hadd ragyogjon fáklyaként az életünkben. Kérjük, segítsen, hogy a tragédiákat, a rossz híreket az ő szemével lássuk, hogy hihessük, hogy mindent javukra fog váltani az Őt szeretőknek (Róm 8,28).

Imádkozás közben gondolj arra, hogy a sötétség nem valóság, hanem a fény hiánya. Egy mínusz, egy semmi. Ahogy fényt gyújtasz, a sötétség eltűnik. Kérd Istent, gyújtson fényt benned, hogy mások is láthassák hatalmát, hogy mások is megismerjék jóságát.

Uram, szükségem van rá, hogy mélyebben megismerjelek. Mialatt kereslek, vonj közel magadhoz, és tölts fel jelenléteddel. Gyújtsd fel bennem a fényt.  Ámen.