„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Áldalak, amiért félelmetesen és csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem jól tudja ezt.” 

Zsolt 139,13-14 

Ismerem a szívszorító reménytelenséget, amit egy felbomló kapcsolat jelent. A csendet. A megvetést. Kemény szavakat. A gyengédség hiányát. Kérdéseket. Hogy nincsenek válaszok. A fájdalmat. 

Házasságunk első öt éve nagyon nehéz volt. Két bűnös lélek összekerült, egy csomó lommal, valószerűtlen reményekkel, és túlságosan erős akarattal. 

Fáj a szívem mindazokért, akik küzdenek a házasságukért. Sokan átéltük ezt. 

De szerintem a legfájdalmasabb az, amikor te még próbálkozol, de látod, hogy a társad már feladta. Pánikszerűen próbálnád felébreszteni, hogy ne hagyja abba, segítsen, hogy mentsétek meg a kapcsolatotokat. 

Egy ilyen helyzet bonyolultabb annál, semhogy pár jó tanáccsal elintézhetném. Mégis szeretném valamire felhívni a figyelmedet, egy támaszra, aminek nekidőlhetsz, hogy visszanyerd egyensúlyodat, és abbahagyd a rettegést. 

Döntsd el, hogy fontos és értékes vagy. 

Mert így van. Fontos és értékes. Talán nem így érzed. De pillants bele a 139. zsoltárba, és látni fogod. Csodálatosnak alkotott a téged szerető Isten, aki törődik veled. Aki szeret. És inkább kéne Isten biztos igazságára támaszkodni, mint tünékeny érzelmeink hullámvasútjára. 

Szépséges vagy, elragadó, vonzó, okos és ügyes. Ha viszont egy túlzott elvárásokkal, teljesítetlen vágyakkal, akadozó kommunikációval jellemezhető kapcsolatban élsz, nem biztos, hogy ilyennek látod magadat. 

Az összetört kapcsolat minket is összetör. Ha hasonlítunk egymáshoz, akkor mikor le vagy törve, környezeted valóban a legrosszabbik oldaladat tapasztalhatja meg. Így aztán a fájdalom és aggódás tetejébe még lelkiismeret-furdalás és szégyen is rakódik, meg az az érzés, hogy már nem vagy önmagad. Kiveszett belőled az a pozitív szemléletű, boldog lány, aki készen állt meghódítani a világot. 

Hadd súgjam meg neked, mi a megoldás. Csak úgy tudod visszaszerezni ezt az énedet, ha felbukkansz a mélyből, nagy levegőt veszel, és tudatosítod magadban: fontos és értékes vagy, mert a Világegyetem Teremtője annak tart. 

És ez után tudsz úgy élni, hogy amit teszel, az is értékes legyen. 

Lépj ki az érzelmes pocsolyából, hogy döntéseket tudj hozni. Gondolj ki egy tervet. Keress fel bölcs embereket, akiket ismersz, kérj tanácsot istenfélő tanácsadóktól vagy barátoktól, akik aztán végigkísérnek az úton. 

Ha kell, húzd meg a határokat a férjed és közötted. 

Imádkozz  jó ítélőképességért. Mert Jézus a legjobb forrás, ha segítségre van szükséged. 

A Hozzá intézett őszinte segélykiáltások nem tévesztenek célt. Ő lát. Ismer. Szeret. És vezetni fog, amíg Belé kapaszkodsz. 

Ne feledd, az nem rajtad áll, hogy férjed mit tesz, hogyan reagál, de az igen, hogy te mit teszel és hogyan reagálsz. 

Ragaszkodj ahhoz, aki vagy. 

Imádkozom, hogy kapcsolatotok túlélje a krízist. Lényem minden porcikájával ezért imádkozom. De ha ez mégsem következik be, akkor azért imádkozom mindenekelőtt, hogy az a szépséges nő, aki vagy, emelkedjen ki a pocsolyából belekapaszkodva az egyetlen véleménybe, amelyik számít – Annak a véleményébe, aki szerint fontos és értékes vagy. 

Uram, küzdelmes a házasságunk. Harcolok érte. Segíts, kérlek. Bele akarok kapaszkodni igazságaidba, abba, hogy értékes vagyok. Mutasd meg, Istenem, mit tegyek, hogy megmentsem a házasságomat.  Ámen.