„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” Préd 11,4

Szoktál arra gondolni, mikor egyik-másik ismerős asszony, barátnő, barát jut az eszedbe, hogy hogy képes valaki ennyi mindent elvégezni?

Én is szoktam.

Nem esik jól az az érzés, hogy valamiben hátrébb vagyok, hogy valamit hiába terveztem be a tennivalók közé, nem jutok oda, hogy el is végezzem.

Elkezdtem elemezni, mi lehet az oka, hogy egyesek jobban teljesítenek, mint én. Miért aratnak ők többet? Egyszerűen nincsenek bennem a képességek, hogy olyan gyorsan fussak, mint ők?

Ebben biztos van valami. Mind ismerünk olyan embereket, akik magas energiaszinten működnek. Megjegyzem, én is energikus vagyok, de nem olyan kora reggeltől pörgős, mint egyesek, akiket utálok … bocs, csodálok … na jó, irigylek.

Vagy most ilyen korszakban vagyok? Még itthon vannak a gyermekeim. Akkorák, hogy még nem tudnak vezetni. Az anyaság bizonyos korszakai zsúfoltabbak lehetnek, mint mások.

Ám minél többet gondolkoztam rajta, annál inkább éreztem, hogy nem ezekben van a problémám gyökere.

A hiba a hozzáállásomban van, abban, hogy kivárok: nem lépek, míg minden feltétel nem adott. Ha úgy érzem, nem tudok valamit jól elvégezni, inkább meg sem teszem. Ha nem érzem biztosnak az összes mozzanatot vagy a végeredményt, inkább el se kezdem. Amiből aztán az következik, hogy egy csomó tennivaló várja, hogy elkezdjem, vagy befejezzem.

Otthonunk belső átalakítása.

Hímzések és varrnivalók.

Megírni valók.

Munkahelyi ötletek.

Még a bibliatanulmányozási terveim is várakoznak.

Nagyon sok időt töltök várakozással, hogy minden körülmény tökéletes legyen a munkakezdéshez, hogy „beérjenek” a körülmények, mielőtt vetni kezdenék. Rengeteg időt pazaroltam el ezzel. Visszanézve tán egyetlen elvégzett munkámat sem tudnám említeni, aminek indulásakor úgy éreztem, teljesen előkészültem rá.

Ideális körülményekre vágytam, és vártam. A Prédikátor Könyvének egyik legfontosabb tanítása, hogy tanuljunk meg különbséget tenni aközött, ami tőlünk függ, és ami nem. Például nem tudjuk befolyásolni az időjárást, az öregedést, a munkaerő piacot. Kár is próbálkozni. S ugyanilyen hiábavaló, ha nem kezdünk hozzá álmaink megvalósításához, mert arra várunk, hogy az időjárás, a külsőnk vagy a munkaerőpiac kilátásai tökéletesek legyenek.

Sose tervezzünk hétvégi kirándulást, mert hátha esni fog az eső? Ne kínozzuk magunkat a testedzéssel, mert egyszer úgyis meghalunk? Meg se próbáljunk szakmát tanulni, mert hátha változni fognak a gazdaság igényei?

A Préd 11,4 arra figyelmeztet, hogy hagyjuk abba a halogatást! Ne vigyük túlzásba az óvatosságot. Ne várjunk a tökéletesre. Ha a felhőket lessük, sosem kezdjük el a vetést, és így biztosan elmarad az aratás is.

Igaz, hogy nem mindig tökéletesek a körülmények. Lehet, hogy kudarcba fullad a próbálkozás. Lehet, hogy hónapokig kell próbálkozni, mire eredménye lesz. De akár sikerülhet is! Előre nem tudhatod, összejön-e vagy sem. De ha el se kezded, biztos, hogy nem lesz eredmény.

Nem tudunk hatni az esőre, az élet sáskáira vagy a termés nagyságára. De hatni tudunk a vetésre. És semmi se nő, ha nem fektetünk energiát a vetésébe, és nem öntözzük meg imádsággal.

A Prédikátor Könyve arra tanít, hogy a jövő kiszámíthatatlansága sarkalljon szorgalmasabb munkára, és ne búslakodó álmodozásra, miközben bámuljuk a felhőket – és másokat, akik elhúznak mellettünk.

Mindent nem tudunk irányítani, de valamit biztosan megtehetünk. Aki a felhőket bámulja várakozva – nem fog aratni. Aki vet, az fog.

Uram, bocsásd meg, hogy annyi időt elpazaroltam várva a tökéletes körülményeket. Hogy vártam addig, míg úgy éreztem, biztos lesz a siker. Szeretnék hitben elindulni. Vetni szeretnék és aratni. Szeretnék jó intézője lenni az időnek és a lehetőségeknek, amiket elém adsz. Jézus nevében, Ámen.

(Rachel Olsen: Looking around, Encouragement for today, 2012.12.21., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,