„Ezeket mondottam nektek, hogy az én örömem bennetek megmaradjon, és a ti örömetek teljes legyen.”

Jn 15:11

Vannak olyan napjaid, amikor valaki ki akarja ragadni az örömöt az életedből?

Nekem vannak.

Nagyon nehéz ilyenkor. Valóságos harc dúl bennem. A jó kislány-énem azt mondja: „Légy kedves. Légy méltó Jézushoz. A te felelősséged, hogyan reagálsz. Uralkodj magadon, Lysa, uralkodj magadon.”

A rossz kislány-énem közben ezt harsogja: „Hogy képes így viselkedni?! Majd én megmutatom neki!!”

Énem egyik fele arra indít, hogy kulcsoljam imára a kezemet.

De a másik azt mondja, csapj az asztalra, és produkálj egy igazi jó dührohamot.

Összeütközések.

Bennem vannak ilyenek. Legtöbb lányban vannak. Főleg havonta egy bizonyos héten.

De ott van Isten.

Annyira szeretem, ahogy ezek a szavak megállítanak. Átirányítanak. Emlékeztetnek. Megnyugtatnak. Leverik azt a rossz kislányt bennem. És megállítanak.

Állj meg. Csak egy percre, állj meg. És az a perc megnyitja az utat a Szentlélek előtt, hogy elhallgattassa a rossz kislányt, aki ki akar törni, hogy felrobbantsa az ellenséget.

Így szól a Lélek: „Lysa, állj meg és gondolkodj. Lehet, hogy jól esne most ordítani egyet, megtorolni a rajtad esett igazságtalanságot, dühöngeni, félelmet kelteni az ellenfélben. De hosszú távon nem lenne jó. Később borzasztóan éreznéd magad. Furdalna a lelkiismeret. Gyerünk, Lysa, viselkedj rendesen. Nézz előre, gondolkozz, és döntsd el, hosszú távon milyen reakció a legjobb.”

De olyan ronda dolog, hogy ez a másik szét akarja rombolni a jókedvemet, el akarja venni az örömömet.

Valóban ronda dolog.

De igazából az örömömet csak akkor veheti el, ha hagyom, hogy elvegye.

A Jn 15:10-12-ben ezt mondja Jézus: „Akkor maradtok meg az én szeretetemben, ha a parancsolataimat megtartjátok, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradtam az Ő szeretetében. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”

Több dolog is megragad ebben a versben. Minden alkalommal, amikor valakivel interakcióba lépek, döntenem kell: megmaradok Isten szeretetében, vagy kilépek belőle. Azt nem tudom befolyásolni, hogy a másik személy hogy viselkedik velem, de azt igen, hogy én hogy viselkedem vele. Ha megmaradok Isten szeretetében, és kedves vagyok, ez jót tesz az örömömnek. Jézus belefecskendezi az Ő örömét a kedves ember szívébe. Ha úgy döntök, hogy kedves leszek, akkor ahelyett, hogy megfosztanának az örömömtől, örömöm kiteljesedik.

Úgyhogy vonulj vissza, rossz kislány-énem! A jézusi kislány átveszi az uralmat. És ragaszkodik minden csepp örömhöz, ami a lelkemben van. A körülmények elrabolhatnak tőlem dolgokat. De nem az örömömet.

És a jézusi lányok együtt kiáltják: Ámen, ámen!

Istenem, mindez olyan szépen hangzik most. De nem lesz könnyű, ha ma megint találkozom „azzal a személlyel”…, azzal, aki előhozza belőlem a rossz kislány-énemet. Megkérhetlek, hogy juttasd eszembe ezeket az igazságokat? Eszembe juttatod, hogy nem veheti el az örömömet? És segíts arra gondolni, hogy ha kedves leszek, örömöm nem kevesebb, hanem teljesebb lesz. És ez az, amit szeretnék.  Ámen.