„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Jer 29,11

Nem sokkal azután, hogy átadtam életemet Krisztusnak, küzdeni kezdtem múltam fájdalmas emlékeivel, amik kételkedni késztettek Isten jövőmre vonatkozó ígéreteiben. Ha Isten valóban szeret, miért engedte meg, hogy ennyi fájdalom érjen? – töprengtem.

Ha szeretett, miért hagyta, hogy családomat szétszakítsa a hűtlenség és a válás, tönkretegye a zűrzavar, a káosz, az alkohol, a drog és annyi más? És miért engedte meg azokat a fájdalmas dolgokat, amiket magamnak okoztam, miért hagyott a depresszió sötétségében?

Egyik nap vettem a bátorságot, és megosztottam Wanda barátnőmmel a kételyeimet, kérdéseimet. Meglepetésemre, nem lekicsinylő vállveregetéssel válaszolt, hanem megértően nézett rám, s azt mondta, együttérez velem. Aztán elmondta a maga történetét, ami szintén tele volt csalódásokkal, fájdalommal. Mégsem éreztem kételkedést vagy szomorúságot a hangjában. Bizalom és remény volt benne.

Fellapozta a Bibliát a Jeremiás 29-nél, és felolvasta mai alapigénket nekem szánt ígéretként: „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőled – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok neked.”

Azzal folytatta, hogy Isten meg akarja gyógyítani a sebeimet, múltbeli tapasztalataimmal kövezi ki az utat jövőmre vonatkozó terve felé. De én nem akartam, hogy Isten a múltamat vagy a fájdalmaimat használja erre. Ugyan miféle jó származhatna mindabból bárki számára, beleértve engem is?

Érezted már ezt sebeiddel vagy múltaddal kapcsolatosan? Kérdezted már, hogy „Ha Isten szeret, akkor miért …?”

Ezek a kérdések felbukkanhatnak, ha fájdalom vagy csalódás ér. S a be nem gyógyult sebek megkeseredéshez, megkötözöttséghez vezethetnek.

A Jézussal való kapcsolatunk biztonságában Isten mégis arra hív, hogy tegyük fel ezeket a kemény kérdéseket, és keressük a választ, ami elvezet az Ő megváltó szeretetének és gyógyító erejének mélységeibe.

Megengeded, hogy egy kis reményt suttogjak most a szívedbe? Ha élsz és lélegzel, életed még nem teljesedett be. Mindegy, hogy mit tettél, vagy mit követtek el mások ellened, Istennek terve van még az életeddel.

Hogyan fedezhetjük fel ezt a tervet? Olvassuk el, mi következik a Jer 29-ben talált ígéret után. „Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek.” (12-13. vk.)

Rálelünk Isten tervére, ha a magunkét napról napra alávetjük Neki. Ez egy percről percre tartó közeledés Felé, beszélgetés Vele, hit abban, hogy meghallgat, és engedés, hogy reményre és gyógyulásra szeressen.

Isten szeretete nem azonnali ír a sebeinkre, de megváltó ereje van, és el tud vezetni a bizalommal teli reménykedés állapotába. Ha hagyjuk, hogy a Szentlélek élő vízként mélyen átitassa sebeinket, meg fogja gyógyítani a szívünket legbelülről kezdve egészen a felszínig.

Mialatt múltbeli fájdalmainkkal foglalkozunk, vagy a ma csalódásait éljük meg, a kételkedés újra meg újra feltörhet, fenyegetve megszerzett reménységünket. De amikor ez megtörténik, mindig megállhatunk, és ott helyben megkereshetjük Istent. Kérhetjük, hogy mutassa meg a célját, fedje fel, kik vagyunk, és mi történt velünk, hogy kételkedni kezdtünk.

Kérjük azután, hogy segítsen újraértékelni a jövőképünket, nem a múltunkból és fájdalmunkból kiindulva, hanem az Ő életadó igazságának fényében. Tudod, mi történik, ha ezt tesszük percről-percre, napról-napra, kételyről-kételyre? Isten így szól: Megtalálsz … jóra fordítom sorsodat … és visszahozlak a számkivetésből. (Jer 29, 14).

Újra és újra meg fogjuk találni. Megtaláljuk Azt, aki ki akar vezetni kételyeink számkivetéséből, és vissza akar hozni a szabadság és remény helyére. Azért tudom, hogy így van, mert sokszor megtapasztaltam. Küzdöttem, ellenálltam, majd megadtam magam Neki. Isten szeretete nem csak nem múlik, de mindig megszabadít és újraépít. Igazsága csatába száll küzdelmeinkben, célt hoz fájdalmainkba, megvált a múltunktól, és reményt ad a jövőnkre nézve.

Uram, gyógyítsd meg sebeimet, tölts el reménységgel, miközben bízni igyekszem rám vonatkozó terveidben. Hozzád jövök ma, és szívem mélyéből kereslek. Szabadíts meg, kérlek, a kételyeimtől, és vezess a bizalommal teli reménység helyére.  Ámen.

forrás: Renee Swope, Encouragement for today