„Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt – mondja a te Istened.”

Ézs 54,5-6

Mesébe illő keresztény szerelmi történet volt a miénk. Mike magas volt, sötéthajú, jóképű. Jól menő vállalkozást vezetett, és szerette Jézust. A tetejébe, ahelyett, hogy randira hívott volna, megkérdezte, hogy „udvarolhat-e” nekem.

Sok területen kapcsolódott egymáshoz az életünk. Ugyanabban a tömbházban laktunk egyazon emeleten. Ugyanabba a gyülekezetbe jártunk. Sok közös barátunk volt. Tetszett nekünk, mikor azt mondták ránk, hogy tökéletesen összeillő pár vagyunk az életben is és a szolgálatban is.

Egy időn túl elkezdtünk imádkozni a házasságról, és megkérdeztük a lelkészünk véleményét is. Nem sokkal később Mike megkérte a kezemet.

De aztán az eljegyzés után két héttel a szemembe nézett, és így szólt: „Óriási hibát követtem el. Nem te vagy az, akit Isten nekem szánt feleségül.” Teljesen összeomoltam, s azon rágódtam, mit követtem el, amiért Isten meggondolta magát.

Tanácsadásra jártam, végigmentem a megbocsátás fájdalmas folyamatán, és végül helyrejöttem. Nagy meglepetésemre Mike újra feltűnt az életemben, és kérte, próbáljuk újraépíteni a barátságunkat.

Megdöbbentem, tétováztam. Arra gondoltam, Isten talán meg akarja menteni a közös történetünket. Végül adtam Mike-nak egy második esélyt. Sok időt töltöttünk közös barátokkal, lassan építgettük újra a kapcsolatunkat. De aztán megint felmerült a házasság gondolata. Mike újra megkérte a kezemet. És újra dobott!

Ekkor már okosabb voltam, megőriztem a gyűrűt, és rávettem Mike-ot, menjünk el együtt tanácsadásra. Első közös alkalmunk végén a tanácsadó közölte, hogy Mike fél az elköteleződéstől. Nekem segített, hogy már neve lett a dolognak, Mike viszont zavarban volt, és szégyenkezett.

Egy éjjel nagyon erős aggodalomra ébredtem, ami Mike-hoz kapcsolódott, kocsiba ültem hát, és elmentem a lakásához. A parkolóban erős indítást éreztem, hogy szálljak át a kisteherautójába, és imádkozzam érte. Mikor kinyitottam a szemem, tekintetem a naplójára esett, ami ott feküdt a műszerfal tetején. 

Nem kellett volna hozzányúlnom, de felvettem, és kinyitottam azoknál a bejegyzéseknél, amiket a szakításunk környékén írt. Szembesültem azzal, miért nem akart feleségül venni. Sok minden volt, ami nem tetszett neki bennem és rajtam.

Az után, hogy beleolvastam Mike naplójába, valahányszor tükörbe néztem, megszólalt bennem a kétely: egy férfinek sem fogsz kelleni. Senkinek sem fogsz megfelelni.

Elutasítás. Megcsalás. Elhagyás. Legnagyobb félelmeink valósággá válhatnak.

Talán édesapád hagyott el, talán a férjed csalt meg. Talán legjobb barátod árult el, vagy tinédzser gyereked zárt ki az életéből.

A tönkrement kapcsolatok okozta mély fájdalom hatására kételkedni kezdhetünk saját értékünkben. Eldobhatónak érezzük magunkat. Könnyen lecserélhetőnek, pótolhatónak. Elégtelennek.

Egy reggel ébredés után teljes súlyával rám telepedett az elutasítottság. Kinyitottam a Bibliát, Ézsaiás könyvét olvasva eljutottam az 54. fejezethez. Ott Isten rámutatott, hogy Ő az Alkotóm, a Jegyesem, a Megváltóm, az, akitől megkapom a megbecsülést és elfogadást, amire annyira vágyom.

Bármilyen gyötrelmes volt ez a fájdalmas tapasztalat, életre szóló két tanulsággal szolgált:

- mindig válasszam külön önmagamat, saját értékemet egy férfi döntésétől, hogy kellek-e neki vagy sem.

- mások szavait, véleményét mindig Isten Igéjével vessem össze, és ha különböznek, döntsem el, melyikre hagyatkozom.

Az emberek véleménye változhat, Isten vágya irántunk sosem változik. Mások gondolhatják, hogy nem vagyunk elég jók, Isten sosem fogja ezt gondolni rólunk. Valaki már nem vágyódhat utánunk, Isten viszont biztosan vágyódik.

Az igazság az, hogy ha Jézuséi vagyunk, akkor mindvégig szeretnek és elfogadnak. Betakar jóságával, és az Ő jósága minket is jóvá, eléggé tesz.

Uram, meg akarom ismerni, és rá akarok hagyatkozni szeretetedre irántam, és ebben a szeretetben szeretnék élni. Emlékeztess minden nap, hogy a Te jóságodtól én is elég jó leszek! Ámen