"Ha megdobnak kővel..."
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött arra, hogy megvehesse élete első autóját.
Sok munkájába és lemondásába került, de SIKERÜLT! Nagy izgalommal hajtott
hazafelé, hogy a családjának megmutassa az ÁLOM autót. Útközben elhatározta,
hogy beugrik a közeli barátjához és megosztja vele is örömét. Gyorsan megállt a
háza előtt és nagy lendülettel elkezdett tolatni. Ekkor hallja, hogy a kocsiján
koppan egy kavics. Lefékezett, kiszállt a kocsiból, látta, hogy egy kisfiú dobta
meg a kocsiját, s ezzel már meg is sérült az álomautó.
Elkezdett éktelenül
kiabálni a gyerekkel: normális vagy Te? Jól elverlek, hogy elmenjen a kedved az
ilyen állatságoktól! A fiúcska előbb megszeppent, majd így szólt – Nem tehettem
mást, túl messze voltam, hogy a hangom meghallja. Csak így állíthattam meg, hogy
ne tolasson tovább. Mozgássérült testvérem előre ment a tolószékkel, de túl
gyorsan ment és felborult. Pont az Ön kocsija alá esett, így muszáj volt
megdobnom, hogy megállítsam!
A férfi elszégyellte magát, felsegítette a
kisfiút és visszaültette a kerekesszékbe. Az eset után a férfi a kocsin soha nem
csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek.
„Ha megdobnak
kővel” talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltse! Nehogy valami nagy bajt
csináljunk, ha nincs időnk meghallani a jelzéseket, vagy túl elfoglaltak
vagyunk, hogy figyeljünk rájuk! Néha kell, hogy „megdobjanak kővel” ahhoz is,
hogy megálljunk, hogy elgondolkozzunk, mi is történik körülöttünk. Tudatában
lenni annak, hogy amit tervezek, az előre visz-e engem, és segít-e másoknak?
Kommentáld!