Ha nem tudsz mindig a vonalon belül maradni

„’Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.”

2Kor 12,9

Karom könyökig habos volt, ám négyévesem sírását hallva lecsaptam a mosogatószivacsot, és beviharzottam a másik szobába. Maggie épp színezéssel foglalatoskodott, de mikor beértem, azt láttam, hogy munkáját összegyűrve a padlóra dobta.

- Drágaságom, mi történt? – kérdeztem.

- Nem tudok a vonalon belül maradni – panaszolta.

Felszedtem a gyűrött papírt, a tenyeremmel kisimítottam. A képen lévő kiscica mintha kereszttűzbe került volna.

- Látod? – kérdezte kis óvodásom, és dühösen dörzsölte a viaszkrétával a lyukakat.

Meg tudtam érteni Maggie idegességét, mialatt néztem, ahogy kicsiny válla megfeszül minden mozdulatra. Minél jobban rányomta a lila krétát a lapra, a kép annál kevésbé volt önmaga.

- Semmit se tudok szépen megcsinálni! – közölte kislányom.

Fura megjegyzés egy olyan gyermektől, aki nyálcsorgató finomságokat készít gyurmából, és mesteri krétarajzokkal díszíti a feljárónkat. Kicsi művészem nem tudja még, hogy a szépség nem mindig függ attól, hogy belül maradunk-e a vonalakon.

Maggie sóhajtva letette a krétát, és én a sok hiábavaló próbálkozásokba belefáradt gyermekemben magamra ismertem. Kis négyévesem összeráncolt homloka ugyanazt tükrözte, mint az anyukáé, aki megpróbálta a láthatatlan vonalon belül vezetni az életét.

Senki nem írta elő nekem a jószülőség szabályait. Saját elvárásaimból alakultak ki, jó szándékú, anyáknak írt tanácsadó könyvek, mesés Facebook bejegyzések és személyes jó ember- jó anya- jó feleség evangéliumom alapján.

Az én „vonalaim” szabálya az volt, hogy a jó anya rendben tartja a lakást, semmiből is finomat főz, és mindenhova pontosan érkezik. A jó anya tudja, mit tegyen, ha kamasz gyermeke hallgatásba burkolózik, ha a kétéves nem eszi meg a főzeléket, ha a hatéves hazugsághálót sző a meséivel.

Minden erőfeszítésem ellenére az életem mindegyre túlcsúszott a vonalakon.

Tudtam, hogy egy jó anya sosem rágódik álmatlan éjszakákon, hogy tönkreteszi a gyermekeit. (Velem megtörténik néha.)

Egy jó anya sosem viszi hibás címre, hibás napon, hibás időpontban a gyermekét. (Ez is megtörtént egyszer vagy kétszer.)

Egy jó anya sosem hagyja maszatosan a gyermekeit, ha el kell menniük otthonról, és nem felejt el uzsonnát csomagolni nekik. (Én mindkettőben vétkeztem.)

Talán te is magad-alkotta vonalak között élsz.

Talán úgy véled, a jó feleség gyertyafényes, terített asztalnál vacsoráztatja a férjét, és sosincs mosatlan edény a konyhájában. A jó barát mindig azonnal válaszol az üzenetekre, és sosem feledkezik meg a jeles napokról.

Talán hozzám hasonlóan te is azt érzed, hogy minél inkább akarsz a vonalak között maradni, a lelked annál jobban recseg-ropog erőlködésed nyomása alatt.

De mondok egy jó hírt, ami az ilyen igyekvő lányoknak szól: Istent nem bántjuk meg hibáinkkal, tökéletlenségünkkel.

Az Ő kegyelme így szól hozzánk a 2Kor 12,9a-ban: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az én erőm a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’

Ez az ige késztetett végül arra, hogy a magam rajzolta körvonalakat leváltsam együttérző Megváltóm kegyelmének vonalaival. Az, hogy végre abbahagytam a hiányosságaim miatti rágódást, és elkezdtem az Ő hűségére koncentrálni, életemet újfajta szépséggel ajándékozta meg.

Maggie még mindig sírdogált kilyuggatott színezője fölött, megsimogattam az arcát, és kértem, nézze csak, mi történik, majd vettem a papírt, és úgy, festékesen, lyukacsosan rásimítottam az ablaküvegre.

A reggeli napsugarak épp odasütöttek, s a papír lyukjain átkukucskálva csodálatos fényjátékot vetítettek a padlóra a lábunk előtt. Maggie elcsendesedve nézte a pislogó fénypontokat a szőnyegen, és a kezembe csúsztatott valamit, amit addig a markában szorongatott. „Már nem kell a kréta, anyukám. Épp ilyennek szeretem a képemet.”

Még álldogáltunk egy darabig az ablak előtt, és csodáltuk a lyukakon átcsillanó napsugarakat.

Drága Jézus, belefáradtam, hogy elvárásaim kitalált korlátai között éljek. Mutasd meg, kérlek erősségedet az én gyengeségemben, tökéletességedet az én hibáimban. Tedd az életemet széppé Neked.  Ámen.