Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. (Máté 22:37-38)

Ha szeretem Istent, akkor abból az is következik, hogy eljárok templomba. Aki azonban a templomot nagy ívben elkerüli, bár egészségi állapota megengedné, hogy eljöjjön, szintén nem szereti az Urat.

Legalábbis nem igei mérce szerint.

Ha szeretünk valakit, azt keressük!

Azzal vállaljuk a közösséget!

Persze tudom, hogy vannak bizonyos kifogások emberi életünkben, hogy miért nem jövünk.

De ha ezek túl gyakoriak, akkor valami gond van. Velünk. Nálunk.

Senki és semmi nem szabad, hogy eltántorítson bennünket a templomba járástól.

Hogy tudna valaki eltántorítani? Úgy, hogy például nem kedveled a lelkészedet. Gyülekezeted lelkészét.

Valamiért nem szimpatikus, nem nyerte el a tetszésedet.

Túl fiatal, vagy túl öreg már. Nem tetszik a külseje. És még lehetne sorolni.

De Isten és ember kapcsolata sokkal több ettől.

Nem szabad, hogy lelkipásztorod bármilyensége visszatartson az Úrral a gyülekezet közösségében megélt kapcsolattól.

Ismerek valakit, aki egyszer összekülönbözött a lelkészével, de azt mondta: továbbra is eljárok a templomba, mert nem a lelkészért megyek.

Mennyire igaza van! Sem járni, sem nem járni templomba, nem a lelkész miatt kell, hanem az Úrral való kapcsolatom miatt!

Másik ok lehet, hogy valaki nem jár templomba az, hogy de odajár X.Y., akit nem kedvelek, ezért nem is megyek.

Hogy ülhet az ott a templom padjában rendszeresen, amikor ilyen, meg olyan ember?!

Ez azonban szintén csak az üres kifogás keresése.

Sem a lelkész, sem senki más nem tetszhet mindenkinek, de tudomásul kell venni, hogy nem ezért kell templomba járni! Hanem mert az Úrra nézek, a Vele való kapcsolatot szeretném ápolni.

Ha pedig ezt sikerül megélnem, akkor helyre kerülnek embertársaim is az életemben és el fogom tudni hordozni azt is, aki korábban valamiért nem volt szimpatikus, legyen szó akár a lelkészről, vagy a presbitérium valamelyik tagjáról, vagy akárkiről a gyülekezetben.

Minden kifogás mögött, mellyel takargatni akarjuk, hogy miért nem járunk templomba, az van, hogy nem szeretjük eléggé az Urat!

A nap gondolata:

Bármilyen közel van a karó a szőlőtőkéhez, soha sincs közöttük életközösség. (Szikszai György)