„Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.” Zsolt 116,14

Ahogy vége volt a kezdő imádságnak, rádöbbentem, hogy ott kell hagynom a saját esküvőmet. Gyorsan bocsánatkérést suttogtam, megfordultam, és futni kezdtem.

Vadonatúj bőrcipőm csikorgott, a vőlegényem összezavarodva ott maradt az oltár előtt. Futás végig a padok között ugyanazon az úton, ahol apám karján nemrég bevonultam. A meghívottak kíváncsi tekintete kísért a bejáratig. Rohanás az öltözőbe, ahol a kabátom s a táskám várakozott.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ott volt az asztalon a lap, rajta kézzel írt fogadalmaim, amiket fel kell olvasnom. A készülődés hevében itt maradt.

Visszasiettem Joshuához, aki türelmesen várt rám az oltárnál. Odaálltam a férfi elé, akit szeretek, és felolvastuk egymásnak fogadalmainkat.

Nem minden nap kötelezi el magát az ember lánya egy életre. De minden nap be kell tartania fogadalmát. És nemcsak a férjének, hanem Istennek tett ígéreteit is.

Szomorú tény, hogy bár évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy követem Istent, előfordult, hogy félretettem a fogadalmamat. Szökött menyasszony lettem, otthagytam Jézust és az ígéretemet a porban, s zöldebbnek hitt mezők felé vettem az irányt.

Ő egész idő alatt türelmesen várt rám. Várta, hogy visszatérek, és azt mondom: „Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében” (Zsolt 116,14). 

Futhatunk egész életünkön át, nem fogunk addig megállapodni, míg meg nem tesszük, és meg nem tartjuk életre szóló fogadalmunkat Annak, akihez a szívünk igazából tartozik. Benne a miénk minden, ami jó, beleértve a szeretetet, Isten szeretetének ajándékát.

Mialatt hangosan felolvastam házassági fogadalmaimat, tudtam, hogy szívem ezeket az ígéreteket Jézusnak is meg kell, hogy tegye. Sorba vettem tehát földi férjemnek tett ígéreteimet, átcímeztem őket Jézus felé, szívemben szövetséget kötöttem Megváltómmal fogadalmam szavai szerint:

Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Akkor jöttem rá erre az igazságra, amikor irántad való szeretetem, Jézus, növekedni kezdett. Nálad a legjobb. Nálad van az otthon. Ahol Te vagy, ott érzi a szívem, hogy megérkezett, hogy jó ott lenni, mert szeretik.

Fogadom, hogy mindig Te leszel otthonom alapja. Nem fogok otthonról elkalandozni sem érzelmileg, sem fizikailag, sem gondolatban.

Fogadom, hogy Te leszel otthonom középpontja. Minden nap teljes szívemmel, elmémmel, lelkemmel Téged foglak keresni, és szolgállak teljes valómmal.

Fogadom, hogy otthonomat tisztán tartom a kételkedéstől, a viszálytól és szükségtelen aggódástól, és megtöltöm mindazzal, amit számodra jónak gondolok, alázattal, imádsággal.

Fogadom, hogy elfogadlak családunk és életem fejének, Rád támaszkodom, nem fogok makacskodni. És engedni fogom, hogy Te is szolgálj engem.

Fogadom, hogy igyekszem egészséges és aktív lenni, és készen állok megosztani Veled napi tevékenységeimet.

Fogadom, hogy közös jövőnkről fogok álmodni, azt fogom tervezni, azért fogok imádkozni.

Fogadom, hogy szeretetem irgalmas lesz, cselekedeteim igazak, én magam alázatos Veled.

Fogadom, hogy minden nap kimutatom, mennyire szeretlek, mennyire tisztellek. És megköszönöm neked mindazt a csodálatos dolgot, amitől te: Te vagy.

Ha ott az otthon, ahol a szív van, az én szívem mindig Veled lesz.

Nem tudom, milyen éppen az Istennel való kapcsolatod, mennyire vagy közel vagy távol. De azt tudom, hogy minél messzebb kerülsz, annál elveszettebbnek érzed magad. Fussunk ma vissza Krisztushoz, és tegyünk Neki fogadalmat, vagy újítsuk meg, amit már megtettünk.

Uram, egyedül Te vagy érdemes arra, hogy egész szívem, lelkem, elmém Neked adjam. Segíts, kérlek, hogy be tudjam tartani Neked tett ígéreteimet. Ámen.