Nem szabad úgy tekintenünk a kegyelemre, mint a törvény bukása után megjelent gondoskodásra. Isten még a törvény megjelenése előtt felajánlotta a kegyelmet. Sőt, az ember megteremtése előtt már élt a kegyelem!

"Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyanis a világ teremtése előtt kiválasztott, de az idők végén jelent meg tiértetek" (1 Péter 1:18-20).

Miért ajánlotta fel Isten a kegyelmet akkor, amikor még nem is volt szükségünk rá? Örülök, hogy megkérdezted. Hadd meséljek el egy történetet a fiatalkoromból. Kaptam édesapámtól egy bankkártyát. Hónapokig nem volt szükségem rá. De amikor szükségem lett rá, akkor aztán igazán szükségem volt rá. Meg akartam látogatni egy barátomat, egy másik egyetemi városban. Igazából, a barát egy barátnő volt egy másik városban, hat órányira tőlem. Hirtelen felindulásból úgy döntöttem, kihagyom a pénteki napot az egyetemen, és útnak indultam. Nem voltam benne biztos, hogy a szüleim elengednének-e, így inkább meg sem kérdeztem őket. Annyira siettem, hogy elfelejtettem elvinni magammal a pénztárcámat. Pénz és a szüleim tudta nélkül vágtam neki az útnak.

Minden jól ment egészeen addig, amíg a hazafeléúton neki nem mentem egy autónak. A koccanás után, valahogy sikerült eldöcögni a legközelebbi benzinkútig, ahonnan felhívtam édesapámat. Ami azt illeti, nem volt dicsekednivalóm. A tudta nélkül mentem el, egy fillér nélkül, és összetörtem az autóját.

Hosszú szünet után így szólt: "Ilyen dolgok megesnek az emberrel. Ezért adtam neked a bankkártyát. Remélem, tanultál ebből a dologból." Hogy tanultam-e belőle? Hát persze! Megtanultam, hogy édesapám megbocsátása megelőzte a bukásomat. Még azelőtt, nekem adta a kártyát, hogy szükségem lett volna rá. Már akkor gondoskodott rólam, mielőtt elkövettem volna a baklövésemet.

Ugye, nem szükséges mondanom, hogy Isten ugyanezt tette? Ne érts félre, apám nem akarta, hogy összetörjem az autót, és nem azért adta a pénzt, hogy összetörjem az autót. De ismerte a fiát. És tudta, hogy egy napon szüksége lesz majd a kegyelemre.

Isten nem akarja, hogy vétkezzünk. Nem azért adja nekünk a kegyelmét, hogy vétkezzünk. De ismeri a gyerekeit.

"Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket" (Zsoltárok 33:15). „Hiszen tudja, hogyan formált" (Zsoltárok 103:14).

És tudta, hogy egy napon szükségünk lesz a kegyelmére.