„Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” 

Mt 28,5-7

Számomra még nincs vége a húsvétnak.

Tudom, hogy mi e nap dicső üzenete általában a világnak.

De Jézus mit szeretne nekem külön tudtomra adni, miről akarja, hogy gondolkozzam, elmélkedjem az évnek ebben a meghatározó szakaszában? Az új kezdet időszakában.

Hogy ezt megtudjam, még elidőzöm itt egy kicsit.

Úgy érzem magam, mint a kislány, aki másnap is az ünneplő ruháját akarja hordani az iskolában.

Vége a húsvétnak. Ideje visszarakni a fiókba. De számomra még nincs vége. Újra viselni akarom ma, meg holnap, meg még több holnapon át.

Ami azt illeti, számomra a húsvét nem egy vallásos rítus. Számomra a húsvét megvilágosodás. Jézus felrepeszt a szívem mélyén egy régi forradást: nem kívánt gyermeke voltam vér szerinti apámnak.

Nem kívánt.

Jézusnak viszont… Ő az életet adta értem, hogy éljek. Annyira személyesnek érzem. Tudom ugyan, hogy Isten a világot szerette annyira, hogy egyszülött fiát adta érte, mégis nagyon személyesnek élhetjük ezt át, ha hagyjuk, hogy megszólítson.

Merj személyeskedni.

Jézussal.

Igen.

Mialatt tehát a világ elrakja a húsvétot, mi tartsuk még magunknál egy kicsit, jó?

Nyitva hagyom a Bibliám annál a helynél, ahol az angyal beszél az asszonyokkal a sírnál. És míg gondolkozom a szavain a Mt 28,5-7 szerint, hat imádság fogalmazódik meg bennem.

- „Ne féljetek” -, Istenem, átadom neked mindazt, amitől félelem szokott eltölteni. Újítsd meg hitemnek azokat a területeit, melyeket el akar nyomni a félelem.

- „Tudom, hogy ti Jézust keresitek” -, Uram, add, hogy jusson eszembe mindig, mikor a lelkem keres valamit, hogy minden vágyakozás Benned teljesedik be.

- „Feltámadt” – Istenem, az, hogy feltámadt Jézus, fel kéne, hogy emelje homlokomat, lelkemet, hangulatomat. Segíts, hogy ma egész nap úgy éljek, mint aki ezt lénye minden porcikájával hiszi.

- „Amint megmondta” – Jézus, te megtartod ígéreteidet. Segíts, hogy ezt teljes lélekkel higgyem, és eszerint is éljek. Segíts, hogy jobban bízzam Benned, hogy jobban engedelmeskedjem Neked, és hogy egyre jobban hasonlítsak Hozzád.

- „Gyertek, nézzétek meg” – Jézus, Te az angyalokkal meghívattad az asszonyokat, hogy nézzék meg saját szemükkel, hogy feltámadtál, már nem vagy a sírban. Engem is meghívsz minden nap ilyen megvilágosodásokra. Bocsásd meg, kérlek, hogy gyakran a nagy rohanásban megfeledkezem arról, hogy jöjjek, és nézzem meg – szavaidat, üzeneteidet, Téged.

- „Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak” – Jézus, nem akarom titokban tartani a hitemet. Bátran és méltósággal akarom hirdetni az igazságot. Érted. Veled. Miattad. Én, a nem kívánt gyermek, akit te szerettél, megváltottál, akartál.

Jézus nevében, Ámen.

Igen, engedjük, hogy ez a csodával teli húsvét személyes legyen. És imádságos. Időzzünk még vele.

Uram, szeretném, ha Igazságod mélyen átjárná ma a szívemet, a lelkemet. Segíts, hogy figyelmem időzzön Nálad.  Ámen.