Elvitték Jézust a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.  Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.  Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, 3mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"  Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.  A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. 

 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.  Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja."  Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.  Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.  Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!"

HAT ÓRA!

Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34)

Amikor fiatal voltam, egy kis városban laktunk. A főutcán található boltok nagypénteken déltől három óráig zárva voltak, annak emlékére, hogy Jézus ezekben az órákban függött a kereszten. Családom végigülte a 3 órás istentiszteletet, amit egyszer a baptistáknál, máskor a metodistáknál vagy a reformátusoknál tartottak, azért, mert ezek voltak a legnagyobb templomok a városban. Ezek az alkalmak formálták életemet. Évtizedek óta a kora délután helyett nagypéntek este tartunk egy rövid istentiszteletet, mely egyre többet jelent számomra. 

A gyerekkori élményeim alapján úgy gondoltam Jézusra, mint aki a nap e szakában függött a kereszten. Márk evangéliuma azonban azt mondja, Jézust délelőtt 9 órakor feszítették meg. Aztán a sötétség elborította a Földet déltől 3-ig. Megdöbbentett a hirtelen felismerés, hogy Jézus akkor 6 órát függött a fán - egy örökkévalóság ebben a pokolban. Nem csoda, hogy így imádkozott: "Én Istenem, miért hagytál el engem?" Ki az, aki ne így érezte volna magát ebben az elhagyatott állapotban? 

Mégis, nagypéntek lényege nem elméletek alkotása arról, hogyan mentett meg minket Isten szeretete a kereszten. Inkább csak hallgassuk meg egyszerűen a történetet, éljük át a szeretetet, és csodálattal boruljunk térdre a kereszten függő Jézus előtt.

Imádság: Istenünk, köszönjük szeretetedet, amely megment minket, hogy az örökkévalóságot elhagyatva töltsük. Ámen.

Krisztussal való kapcsolat elvezet a legnagyobb szeretethez. 

James A. Harnish (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK A NAGYPÉNTEKI LITURGIA VEZETŐIÉRT!