„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” 

Jn 10,10

„Hagyjak helyet a tejszínnek?”, kérdezte mosolyogva a barista, mikor leadtam a kávérendelésemet.

Visszamosolyogtam rá, és bólintottam, s alig vártam, hogy megkapjam a csészében gőzölgő fekete italt, amivel aztán odamehetek az ízesítő pulthoz, s miután beledobom a két édesítő tablettát, nagy adag tejszínhabot halmozhatok a tetejére.

Soromra várva elgondolkozom a barista kérdésén. Helyet hagyni a tejszínnek – nemcsak a csészémben, az életemben is. A kávémban mindig hagyok helyet, de ha őszinte vagyok, ezt nem mondhatom el az életemről.

A tejszín gazdagsága édessé, könnyebbé, gazdagabbá teszi a kávét. Hogyan hagyhatok helyet az életemben azoknak a dolgoknak, amelyek megédesítik, gazdagítják, megkönnyítik? A kávémat kavargatva az elmúlt hétre gondolok. Elvégeztem minden kötelező tennivalómat: főzést, mosást, mosogatást, takarítást, autómosást, testgyakorlást. De nem jutnak eszembe olyan apró kis extrák, amik a pereméig megtölthetik a csészét – édes, fehér, gazdag extrák.

Édesek. Együttlét a barátnőkkel nevetve, jó érzéssel. Meghallgatom egyik kedvenc számom, minőségi időt töltök férjemmel. Figyelem a gyermekeim beszélgetését. Időt szánok arra, hogy megértsem az érzéseiket. Bejelölök a naptárba szórakoztató programokat. Olvasok egy regényt csak az élvezet kedvéért. Helyet hagyok a tennivalók közt a nyugalomnak, feltöltődésnek.

Fényesek és könnyűek. Isten Igéjével töltött idő, ami megvilágítja életutamat. Feljegyzem, amit mond nekem, és mindazt, amit az életről tanulok. Időt hagyok arra, hogy Elé vigyem gondjaimat, aggodalmaimat, és mindent ott hagyok a lába előtt. Odaszorítom Hozzá a lelkemet, hogy halljam halk szavát ebben a zajos, nyüzsgő világban. Óriási megkönnyebbülést jelent, ha kiszállok a mókuskerékből, és csak imádom Őt.

Bőségesek. Időmet és képességeimet nyújtom mások felé. Alamizsnát adok. Megtalálom azokat, akiknek egy tál ételre, valami adományra, bátorító szóra van szükségük, és nemcsak jó ötletnek tartom, hanem meg is valósítom az adakozást. Alávetem magam Isten akaratának ahelyett, hogy a magaméhoz ragaszkodnék.

Ezek a dolgok mind örömmel töltenek el, segítenek elérni azt, amit Jézus szánt nekünk: hogy életünk bőségben legyen. A bőség nem jön magától, attól, hogy vágyunk rá. Akkor van részünk benne, ha szándékosan érte nyúlunk – cselekvésre van szükség. Arra, hogy helyet hagyjak az életemben ezeknek a dolgoknak, hogy ne töltsem csurig kötelességekkel.

Ha tele csészéhez próbálok tejszínhabot adni, melléfolyik és kárba megy. Amikor tölteni kezdek, már gondolnom kell rá, hogy helyet kell hagynom. Ha meg túltöltöttem, le kell tudnom önteni róla. Egy kis odafigyeléssel megtanulhatom. Azt is meghallom akkor, hogy Jézus kérdezi tőlem: „Hagytál helyet a tejszínhabnak?”

S én mosolyogva válaszolok: „Meghiszem azt!”

Uram, szeretnék bőségesen élni, a Te szándékod szerint. Édes, fényes, gazdag életet. Segíts megtanulnom, hogy hagyjak helyet az életemben a bőségnek, mert különben sosem fogom megtapasztalni. Segíts, hogy mindenekelőtt Téged keresselek, és engedjem, hogy megmutasd, hogyan hagyhatok helyet a tejszínhabnak.  Ámen.