„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben.” Kol 3,15a

 Amennyire képes vagyok visszatolni az esőt a fellegekbe, ha égre emelem a kezeimet,

vagy elkapni a szivárvány végét, ha nagyon gyorsan futok felé,

vagy visszaszorítani a dagályt, ha nekifeszítem a lábam a tengerparton,

csak annyira tudom utolérni és megragadni a békességet.

Béke.

Amiért a világ harcol. Családok morzsolódnak szét. Emberek vonulnak magányba. Amiért hajlandók vagyunk kompromisszumokra, kegyes hazugságokra, bedőlünk tévés reklámoknak: Tied lesz… ha rászánod az időd, a pénzed, az életed…

Kergethetjük mindhiába, a békességet sosem kapjuk el. Addig nem, míg nem engedjük, hogy a fenti mondat elcsendesítsen. Ha belegondolunk a benne lévő igazságba, a vállunkat leeresztjük, az állkapcsunk feszülése lazul. Azt mondja ez az ige, hogy a békesség létezik, nagy mennyiségben, és bárki szabadon hozzáférhet. Engedjétek, hogy „a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben”.

Ha békét szeretnénk, váljunk Jézus Krisztus, a Béke tanítványává. Ez a kis mondat, hogy „a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben”, sok mindenre meg tud tanítani.

Mindenekelőtt arra, hogy lassítsunk. Az „uralkodjék” azt jelenti, hogy rohanó szívünk játszmájának irányítását adjuk át a „játékvezetőnek”. Mikor a körülmények felpörögnek, s minden erőnkkel azon vagyunk, hogy felvegyük a ritmust, ez a mondat másra int: állj meg, engedd be a békét a szívedbe. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy közeli kapcsolatba kerülünk Azzal, Aki a mi Békességünk.

Krisztus igazságos - Eszter bátorsága és Hámán veresége igazolja ezt (Eszter 7).

Krisztus helyrehozza a dolgokat, ahogy Jób hatalmas veszteségének és még nagyobb nyereségének története mutatja (Jób 42,7-17).

Krisztus betartja ígéreteit, ahogy ezt előre jelzett feltámadása is bizonyítja (Mt 28,1-10).

Krisztus ura a viharoknak, ezt tanúsítja a leállt szél, az elült hullámzás a tavon (Mk 4,35-41).

 Időbe telik, míg szívünk megtanulja, hogy engedje a békességet uralkodni. A játékvezetők ritkán futnak be világra szóló karriert. Kemény edzések, sok tanulás tesz valakit jó bíróvá. Alacsonyabb kategóriájú meccseket vezet éveken át, mielőtt bajnoki mérkőzésekről ábrándozhatna.

Szívünket, agyunkat tanulásra kell fognunk. Az alacsonyabb kategóriájú helyzetekkel kezdjük. Tanítsuk meg szívünket békében maradni, amikor késésben vagyunk, amikor odaég az étel, amikor horzsolódások érnek, vagy koccanunk a kocsinkkal. Ezzel a gyakorlattal edzhetünk a nagy meccsekre, amikor a sürgősségit kell hívni, amikor megkapjuk a felmondó levelünket, amikor rágalomhadjárat indul ellenünk.

Felszólítjuk szívünket, hogy bízzon Krisztusban az apró dolgok terén, hogy így egyre jobban megismerjük, újra meg újra tanuljunk Róla. Így jutunk elegendő edzéshez, hogy ne csak higgyük, de tudjuk is, Urunkban bízni lehet: a nagy dolgokban, a köztes időszakokban - mindenben.

Minden hívásunk, Hozzá fordulásunk közelebb visz a biztonsághoz. Ha biztonságban érezzük magunkat, megszűnik az üldözés. És kezdetét veszi a béke.

Uram, Te vagy a Békességem. Taníts meg útjaidra, vezess el igazságodhoz. Segíts, hogy ellazítsam vállamat, összeszorított állkapcsomat, nyugtasd le mindig rohanó szívemet. Egyre közelebb akarok kerülni Hozzád, egyre jobban meg akarlak ismerni.  Ámen.