„Én ültettem, Apollos öntözte, de a növekedést Isten adta.” 

1Kor 3,6

Minden történetnek van eleje, közepe és vége. Ez életünk történetére is igaz. Oktatásunkra is, ami többnyire az óvodában kezdődik, az általános és középiskolával folytatódik, és a főiskolán vagy egyetemen végződik. A romantikus kapcsolatok barátsággal kezdődnek, találkákkal folytatódnak, házasságban végződnek. A főétkezések előétellel kezdődnek, fő fogással folytatódnak, desszerttel végződnek.

Mi a helyzet megváltásunk történetével? Minden hívő ember megváltástörténetének közepe az Istennel való személyes kapcsolatáról szól, a vége pedig a Vele való örökkévalóságról. És a kezdete? Ez mindenkinél más és más. Előfordul, hogy a megváltás magja akkor kerül valakinek a lelkébe, mikor a szomszédjával elmegy a templomba. Kezdet lehet egy nagymama imája, melynek napsugarai felmelegítenek egy hideg szívet. A megkeményedett kéreg felpuhulhat egy asszony kedvességétől, aki átadja a helyét sorbanálláskor. Kicsírázhat a mag, ha egy idegen, aki előrébb áll a sorban az ebédlőben, kiváltja az ebédet a mögötte állóknak.

Igen, minden megváltástörténetnek van kezdete. Gondoltál már arra, hogy te is részese lehetsz ennek az elindulásnak valaki életében? Tudtomon kívül velem ez megtörtént Javier barátnőm történetében!

Javierral egymás melletti szobában laktunk a kollégiumban. Szobatársaink együtt jártak, ezért gyakran kóboroltunk mindketten. Együtt főztünk a konyhában. Néha moziba mentünk. A focimeccseken egymás mellett szurkoltunk. Mikor elkezdtem gitározni, Javier mutatta meg az akkordokat. Szégyellem bevallani, hogy bár sok időt voltunk együtt, alig hoztam szóba az Urat. A későbbiekben ritkán találkoztunk. Épp ezért nagyon elcsodálkoztam és meghatódtam, mikor a következő e-mailt kaptam tőle.

Csak meg akarom köszönni neked, hogy az életem része voltál az egyetemen. Körülbelül négy éve lettem Krisztusé, és ahogy visszanézek az életemre, elgondolkozom, kiket tartottam példaképemnek, kiket szerettem volna követni. Bár keveset beszéltünk Istenről, tudtam, hogy keresztény vagy, és csodáltalak ezért. Ilyen az, amikor elvetsz egy magot, és mindezidáig nem hozott gyümölcsöt. 10 évig növekedett. Örülök, hogy elmondhatom azoknak, akik segítettek rátalálni Krisztusra, mennyire fontosak számomra.

Életem egyik legszebb napjává avatta Javier e-mailje azt a napot, amikor megkaptam. Megtiszteltetésnek érzem, hogy elvethettem egy magot megváltástörténetében. A mai igénk arra tanít, hogy komoly szerepet játszhatunk mások megtérésében. Lehet, nem mindenki olyan szerencsés, hogy értesüljön az általa ültetett vagy öntözött mag szárbaszökkenéséről, de bízhatunk abban, hogy Isten beindítja a növekedést.

Javier története arra ösztönöz, hogy tudatosan is megpróbáljak magot ültetni: szavaimmal, cselekedeteimmel. A szomszéd, a nagymama, az asszony, az idegen – a barát vagy családtag – a gyülekezeti vagy munkatárs akarok lenni, aki szerepet játszik mások megváltástörténetében.

Uram, te mindent kézben tartasz. Köszönöm, hogy előhívtál engem a sötétségből a Te csodálatos világosságodba. Használj, kérlek, eszközül mások megváltásához, hogy Ők is a te világosságodban járjanak. Készséges eszközöd akarok lenni, segíts, hogy az legyek a Te dicsőségedre.  Ámen.